Alacsony-Tátra

Visszavágás, miegyéb, 1997 szept-dec


Még meg sem melegedtünk jóformán itthon Mont Blanc után , Thomasszal és Paullal elhatároztuk, hogy a tavasszal meghiúsult Alacsony-Tátra túránkat végre befejezzük. Ezúttal Thomas autójával robogtunk el Mytoba, és még aznap délelőtt nekivágtunk az útnak. Az ismert úton sétáltunk felfele a Gyömbér alatti menedékházhoz - illetve annyival könnyebb dolgunk volt, hogy most követni tudtuk az ösvény vonalát. A "chatában" örömmel vettük tudomásul, hogy van csapolt sör, ami az első korty után csalódásba fordult át. Rövid étkezés után folytattuk a hegymenetet a Gyömbérre. A köves útvonalon valóságos sztrádát építettek ki a helyiek, így minden nehézség nélkül értünk fel a csúcsra. Itt egy kis magyarázatot kaptunk arra a jelenségre, ami a nap során végigkísért - tudniillik miért izzadunk az egyik pillanatban, és didergünk a másikban. Dél felé szép kilátás és napsütéses idő uralkodott, míg a gerinc északi oldalán lucskos felhők takartak mindent. A pillanatnyi széljárás így félpercenként varázsolt nyarat illetve őszt a gerincre, folytonos öltözésre-vetkőzésre kényszerítve minket.

Mont Blanc


Lepattanás, 1997 szeptember

Előzmények

Nyár végén terveztük megvalósítani az év számunkra legnagyobb kihívásának teljesítését, a Mont Blanc megmászását. A csapatot Mártás, Bóna, Cseke, Thomas és jómagam alkottuk. Eredetileg az olasz normál útvonalon gondoltuk végrehajtani a mászást, de aztán ezt tapasztalt hegymászókkal való beszélgetések után a francia Gouter-útra módosítottuk. A hiányzó felszereléseket összekunyeráltuk több forrásból, az útra pedig ismét bátyám VW Transporterét vettük igénybe. Az időpont augusztus végéről szeptember elejére csúszott át, az időjárás azonban még tartósan nyárinak bizonyult.

Mont Blanc

Közel egy nap autókázás után jutottunk el Chamonix-be, ahol felhőtlen idő fogadott bennünket, lehetőséget biztosítva, hogy saját szememmel gyönyörködhessek a fényképről már ismerős gleccserekkel, csúcsokkal. Az estét a Bellevue kempingben töltöttük el.

Vulkántúra, Olaszország

Etna, Sromboli, Vezúv, Vulcano 1997



A 96-os albániai túra élményei alapján a ismét egy BITOUR (korábban Világjáró, azóta Baraka név alatt fut a cég) által szervezett utazást választottam be a nyári programomba. Az ismertető nomád stílusú, vidám, bakancsos túrát ígért, városnézéssel, és a fontosabb vulkánok meglátogatásával. Társaim voltak ebben a vállalkozásban a bátyám, Paul, Thomas és Mártika.
Busszal mentünk Nápolyig, ahol a városnézésen és Herculaneum bejárásán kívül a Solfatara és Vezúv vulkánokat kerestük fel. Szicíliából komppal mentünk át Vulcano szigetére, ahol rekkenő hőségben kapaszkodtunk fel a kráter pereméig. helyenként forró kénes kigőzölgések keresztezték az utunkat, de ezen aztán sietve tovalépkedtünk.
Kénes kigőzölgések a Vulcano kráterének peremén (a képek orientációja Áginak abból a meggyőződéséből fakad, hogy a téma így fér rá a legjobban)

Grossvenediger


Első igazi alpesi túrám, 1997 július

Előzmények

Az év fő túrájára, a Mont Blancra már többé-kevésbé fixálódott a csapat összetétele, ez határozta meg a felkészülő túra résztvevőit is (Mártás, Bóna, Cseke, Paul és jómagam). A vállalkozás célja a Grosvenediger 3667m-es csúcsának megmászása volt a déli oldalról, és nem utolsósorban sokunk számára ismerkedés az igazi magashegyi körülményekkel, technikával.

Grossvenediger

Kora reggel indultunk Budapestről bátyám VW mikrobuszával így délután hat órára meg is érkeztünk a Hinterbichl fölött található parkolóba. A borús idő ellenére pakolás után elindultunk felfelé egy füves, köves ösvényen. Előzetes terveinkkel ellentétben nem akadt megfelelő felvonóbódé, ahol megaludhattunk volna, így maradt a Johannis Hütte (2121m). A tulajt meggyőztük, hogy mi szegény szerencsétlen káeurópaiak szívesen megalszunk az étkezőhelyiségben is - meg is alkudtunk 50 schillingben. Miközben kolbászainkat és konzerveinket halásztuk elő hátizsákunkból, a másik asztalnál vidám olasz társaság rendelte sorban a borokat. Szerencsére mulatozásuk nem tartott hajnalig, így módunkban állt kipihenni magunkat.
Másnap folytattuk utunkat a meredekebbé váló sziklás úton, melyet helyenként kisebb hómezők tagoltak. A Defreggerhaus (2962m) alatt el is tévesztettük az utat, így az utolsó szakaszt nem egy sziklás ösvényen, hanem egy firnes lejtőn tettük meg a ház előtt napozók visszafogott mulatsága közepette.

Szlovák Paradicsom


A munka napja a Paradicsomban, 1997 május


Éljen Május Elseje ! Kivált, ha egy hosszú hévégés program szervezését teszi lehetővé, mint ahogy volt idén is. Számos forrásból hallottuk az ódákat a Hernád áttörésről és társairól, ezért került napirendre ez a könnyen megközelíthető úticél. A túratársak ezúttal Thomas és Paul mellett két leányzó, Mártika és Csilla voltak.
Spiska Nova Vesig (alias Igló) robogtunk a vonattal, majd a kék úton idultunk meg a Hernád (Hornád) mentén Cingovig, ahol átváltottunk a sárgára. Bár a Tomasovsky Vyhladról nem láttuk a Magas-Tátrát, mint ahogy az feltűnik pár nagyszerű poszteren, azért nagyszerű kilátást kaptunk a környékről. Ezután ismét visszatértünk a Hernád völgyébe, ahol helyenként láncokkal és fémrácsokkal járhatóvá tett úton haladtunk tovább gyönyörű környezetben. A nap végére értünk Podlesíkbe, ahol egy bungalóban szándékoztuk meghúzni magunkat. A dátum azonban a helyi ifjúságot is túrára serkenthette, ugyanis nem találtunk sehol szabad helyet, így a fák lombja alatt töltöttük az estét.


Alacsony-Tátra

Tavaszi lepattanás, 1997 húsvét

A húsvéti hosszú hétvégét kihasználva egy túrát szerveztünk Paul és Thomas barátaimmal az Alacsony-Tátrába. Tekintve, hogy vonattal, illetve busszal közelítettük meg a hegységet, a túrára egy egész napunk maradt. A terv szerint Breznóbányából (Brezno) indulva hágtunk volna fel a gerincre, ahol a Dumbier (Gyömbér) és a Chopok csúcsain keresztül jutottunk volna el a Krizske-hágóba, ahol ismét leereszkedtünk volna a völgybe. Szombaton még átgyalogoltunk Breznóból Mytóba, ahol egy szállóban töltöttük az estét.