Mont Blanc
Lepattanás, 1997 szeptember
Előzmények
Nyár végén terveztük megvalósítani az év számunkra legnagyobb kihívásának teljesítését, a Mont Blanc megmászását. A csapatot Mártás, Bóna, Cseke, Thomas és jómagam alkottuk. Eredetileg az olasz normál útvonalon gondoltuk végrehajtani a mászást, de aztán ezt tapasztalt hegymászókkal való beszélgetések után a francia Gouter-útra módosítottuk. A hiányzó felszereléseket összekunyeráltuk több forrásból, az útra pedig ismét bátyám VW Transporterét vettük igénybe. Az időpont augusztus végéről szeptember elejére csúszott át, az időjárás azonban még tartósan nyárinak bizonyult.
Mont Blanc
Közel egy nap autókázás után jutottunk el Chamonix-be, ahol felhőtlen idő fogadott bennünket, lehetőséget biztosítva, hogy saját szememmel gyönyörködhessek a fényképről már ismerős gleccserekkel, csúcsokkal. Az estét a Bellevue kempingben töltöttük el.
Vulkántúra, Olaszország
Etna, Sromboli, Vezúv, Vulcano 1997
A 96-os albániai túra élményei alapján a ismét egy BITOUR (korábban Világjáró, azóta Baraka név alatt fut a cég) által szervezett utazást választottam be a nyári programomba. Az ismertető nomád stílusú, vidám, bakancsos túrát ígért, városnézéssel, és a fontosabb vulkánok meglátogatásával. Társaim voltak ebben a vállalkozásban a bátyám, Paul, Thomas és Mártika.
Busszal mentünk Nápolyig, ahol a városnézésen és Herculaneum bejárásán kívül a Solfatara és Vezúv vulkánokat kerestük fel. Szicíliából komppal mentünk át Vulcano szigetére, ahol rekkenő hőségben kapaszkodtunk fel a kráter pereméig. helyenként forró kénes kigőzölgések keresztezték az utunkat, de ezen aztán sietve tovalépkedtünk.
Kénes kigőzölgések a Vulcano kráterének peremén (a képek orientációja Áginak abból a meggyőződéséből fakad, hogy a téma így fér rá a legjobban)
Kénes kigőzölgések a Vulcano kráterének peremén (a képek orientációja Áginak abból a meggyőződéséből fakad, hogy a téma így fér rá a legjobban) |
Grossvenediger
Első igazi alpesi túrám, 1997 július
Előzmények
Az év fő túrájára, a Mont Blancra már többé-kevésbé fixálódott a csapat összetétele, ez határozta meg a felkészülő túra résztvevőit is (Mártás, Bóna, Cseke, Paul és jómagam). A vállalkozás célja a Grosvenediger 3667m-es csúcsának megmászása volt a déli oldalról, és nem utolsósorban sokunk számára ismerkedés az igazi magashegyi körülményekkel, technikával.
Grossvenediger
Kora reggel indultunk Budapestről bátyám VW mikrobuszával így délután hat órára meg is érkeztünk a Hinterbichl fölött található parkolóba. A borús idő ellenére pakolás után elindultunk felfelé egy füves, köves ösvényen. Előzetes terveinkkel ellentétben nem akadt megfelelő felvonóbódé, ahol megaludhattunk volna, így maradt a Johannis Hütte (2121m). A tulajt meggyőztük, hogy mi szegény szerencsétlen káeurópaiak szívesen megalszunk az étkezőhelyiségben is - meg is alkudtunk 50 schillingben. Miközben kolbászainkat és konzerveinket halásztuk elő hátizsákunkból, a másik asztalnál vidám olasz társaság rendelte sorban a borokat. Szerencsére mulatozásuk nem tartott hajnalig, így módunkban állt kipihenni magunkat.
Másnap folytattuk utunkat a meredekebbé váló sziklás úton, melyet helyenként kisebb hómezők tagoltak. A Defreggerhaus (2962m) alatt el is tévesztettük az utat, így az utolsó szakaszt nem egy sziklás ösvényen, hanem egy firnes lejtőn tettük meg a ház előtt napozók visszafogott mulatsága közepette.
Szlovák Paradicsom
A munka napja a Paradicsomban, 1997 május
Éljen Május Elseje ! Kivált, ha egy hosszú hévégés program szervezését teszi lehetővé, mint ahogy volt idén is. Számos forrásból hallottuk az ódákat a Hernád áttörésről és társairól, ezért került napirendre ez a könnyen megközelíthető úticél. A túratársak ezúttal Thomas és Paul mellett két leányzó, Mártika és Csilla voltak.
Spiska Nova Vesig (alias Igló) robogtunk a vonattal, majd a kék úton idultunk meg a Hernád (Hornád) mentén Cingovig, ahol átváltottunk a sárgára. Bár a Tomasovsky Vyhladról nem láttuk a Magas-Tátrát, mint ahogy az feltűnik pár nagyszerű poszteren, azért nagyszerű kilátást kaptunk a környékről. Ezután ismét visszatértünk a Hernád völgyébe, ahol helyenként láncokkal és fémrácsokkal járhatóvá tett úton haladtunk tovább gyönyörű környezetben. A nap végére értünk Podlesíkbe, ahol egy bungalóban szándékoztuk meghúzni magunkat. A dátum azonban a helyi ifjúságot is túrára serkenthette, ugyanis nem találtunk sehol szabad helyet, így a fák lombja alatt töltöttük az estét.
Alacsony-Tátra
Tavaszi lepattanás, 1997 húsvét
A húsvéti hosszú hétvégét kihasználva egy túrát szerveztünk Paul és Thomas barátaimmal az Alacsony-Tátrába. Tekintve, hogy vonattal, illetve busszal közelítettük meg a hegységet, a túrára egy egész napunk maradt. A terv szerint Breznóbányából (Brezno) indulva hágtunk volna fel a gerincre, ahol a Dumbier (Gyömbér) és a Chopok csúcsain keresztül jutottunk volna el a Krizske-hágóba, ahol ismét leereszkedtünk volna a völgybe. Szombaton még átgyalogoltunk Breznóból Mytóba, ahol egy szállóban töltöttük az estét.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)