és mi volt még?

és mi volt még???

bordám persze összeforrt, de hogy csak nem jön össze egy normális téli túra a Tátrában és a Kriván turistaútján próbálok vigasztalódni, hogy még előtte Mikinek beígérem, hogy elmegyek vele a Stüdlgratra, aztán elkezdünk mászóterembe járni, mászóteljesítményem egy szinuszgörbe, és egy bizonyos pontján utolsó előtti leszek egy amatőr falmászó versenyen, és hogy szép hármasakat tolunk a Hohe Wandon és aztán a Stüdlgrat közepén vissza akarok fordulni, de mégis felszenvedem magam életem utolsó háromezresére, ahogy mantrázom hányingereim között.

"mi lehet még ez a nyár, s micsoda már"

te jó ég mennyi mondanivalóm is van innen-onnan, sokat gondolkodom a mászásról, túrázásról, mindig keresem minek örülhetek benne legjobban, túl egyszerű lenne azt mondani, hogy a mászás teljesítménye arányos a boldogsággal de nem így van.

tizedét se írom le... 

Magas-Tátra Hincó-tó, Tengerszem-csúcs

Furcsa január. Hó alig, viszont lavinaveszély is 1-es. Megint inkább a ráérésünk adja ki, mikor megyünk. Cseke jön, Gabibá szokás szerint lemondja fél nappal indulás előtt. Célok: Tátra-csúcs, Tengerszem-csúcs, Kapor-csúcs hármasból kettő.
Első nap tízre kiérünk a Poprádi-házhoz. Felhős idő, úgy döntünk bemelegítünk a Kaporral. A Menguszfalvi-völgyben jólesik az ismerős csúcsokat látni, már amennyire lehet. Nyílt részen erősödik a szél. A tófalon kapaszkodva egyre cudarabb. Hágóvasat eddig odáztuk, de itt már mocanni se lehetne nélküle, kőkemény a firn. Lefele jön két idősebb túrázó, mint kiderült tanaposok és a kecskéknek vittek fel sót. Az ő németükből, a mi angolunkból és a kézzel-lábbal-nyelvvel mutogatásból ez jött le.