Magas-Tátra

Hát ezt is korábban kellett volna leírni, most aztán bogarászhatok az emlékeimben. Eddig a magyarázkodás, miért is beszélek össze-vissza.
Szóval Magas-Tátra, Sátán-kuloár, tél, egyedül.
Semmi logikus indok nem létezik miért.

Az Y-elágazó bal szára a cél

Alacsony-Tátra

Alacsony-Tátra gerinctúra télen? Kötelező darab. Szintén.

Idei stratégiám úgy tűnik abból áll, hogy beleszeretek valami jó képekkel megspékelt túraleírásba, aztán a meteót bűvölöm, hogy hasonló körülmények között megismételjem, majd az utolsó pillanatban bepakolok és másnap hajnalban indulok. A hó fogyatkozóban, de még nem latyakos talán, hátizsákomon összerakom a "svájci bicskám": hótalp-csákány-botok.

Két nap a terv, megalvás a Durkova-házban. Legkisebb gyerekem reggelre váratlanul belázasodik, na ezzel nem számoltam, marad végül egy nap a kettő helyett.

Akkor viszont Ördöglakodalma-hágó és Gyömbér oda-vissza a cél, Certovica-Dumbier, akinek a szlovák elnevezés ismerősebb.

ott ott ott van!

Hohe Wand

Itt a tél, a tervezgetések ideje. Nézegetjük a tavaly nyári képeket, térképeket, túraleírásokat túrunk a neten, bakancsot levakszoljuk, mászóeszközöket rendberakjuk és várjuk a melegebb hónapokat. No meg a francokat. Amióta valaki kitalálta ezt a webkamera dolgot, a számítógép előtt ülési herótot spékeli a máshova vágyás érzése, amint egy napsütötte havas tájat látunk a monitoron.

Szabadidő persze nulla, de hát elég egy napocska is, hiszen Ausztria pár óra a vastag aszfaltcsíkon, a Hohe Wand, Rax, Schneeberg szentháromság pedig kellően nagy játszótér a kiruccanni vágyóknak. Persze számtalanszor jártunk már itt, a klettersteigek is jóbarátaink, de nem téli köntösben. Morfondírozás, a HTL-Steig biztos belefér. Meteo valahol a frankó és az ótvar között, hó kevés. Másfél nappal a tervezett indulás előtt csörgetem Miklóst, jó neki is a vasárnap. Kitalálja hogy akkor már legyen egy rövid steig, egy kis séta a fennsíkon és utána HTL. Nem is kell kacifántosabb logisztika, kocsi hátuljába vágom a cuccokat, spájzban túrok egy zacskónyi ennivalót, igyekszem időben lepihenni.

Mont Blanc

Előzmények
A tavalyi meghiúsult csúcskísérlet után a 98-as idény fix programpontja természetesen a vállalkozás immáron sikeres megismétlése volt. A kinnlét időtartamát másfél-két hétben határoztuk meg, hogy nagy eséllyel fogjunk ki egy jobb időjárást. A tavalyi próbálkozástól eltérően, most a technikai eszközök (felvonó, fogaskerekű) mellőzését tűztük ki a mászás tartamára, illetve terveket szőttünk a nagy traverz (Mont Blanc - Mont Maudit - Mont Blanc du Tacul - Aigulle de Midi) bejárására, illetve az Óriás Fog (Dent du Géant) megmászására.A túrára természetesen sok ismerős jelezte részvételi szándékát, a létszámot azonban az autók, a szállás, és a mobilitás miatt 6-7 főben maximáltuk. A régi Mont Blanc csapatból "a Klub" - azaz Bóna, Cseke és jómagam - maradt, valamint csatlakozott még a korábbi túrákról Gabibá, Marci és Paul.

Grossglockner

A megelőző évben történt mászásokon és túrákon felbuzdulva már kora tavasszal elkezdtük az éves akciók tervezgetését. Fő (és hasonlóan elvakult) partnert találtam Marci barátomban, akivel a mászóedzések során ismerkedtem meg. Eredetileg márciusban terveztük a túrát a Grossvenedigerre - aztán ez Grossglocknerre változott, és a lavinaveszély, meg az egyéb elfoglaltságok miatt májusra csúszott.
A túra szervezése megfelelően rosszra sikeredett - állandóan változott a csapat összetétele az új jelentkezések és lemondások miatt. Az időjárás amelyet a net élő kamerái, műholdképei és előrejelzései alapján folyamatosan követtünk, meglehetősen kétesélyes jóslatokat mutatott (de legalább nem volt lavinaveszély).

Alacsony-Tátra

Visszavágás, miegyéb, 1997 szept-dec

Még meg sem melegedtünk jóformán itthon Mont Blanc után , Thomasszal és Paullal elhatároztuk, hogy a tavasszal meghiúsult Alacsony-Tátra túránkat végre befejezzük. Ezúttal Thomas autójával robogtunk el Mytoba, és még aznap délelőtt nekivágtunk az útnak. Az ismert úton sétáltunk felfele a Gyömbér alatti menedékházhoz - illetve annyival könnyebb dolgunk volt, hogy most követni tudtuk az ösvény vonalát. A "chatában" örömmel vettük tudomásul, hogy van csapolt sör, ami az első korty után csalódásba fordult át. Rövid étkezés után folytattuk a hegymenetet a Gyömbérre. A köves útvonalon valóságos sztrádát építettek ki a helyiek, így minden nehézség nélkül értünk fel a csúcsra. Itt egy kis magyarázatot kaptunk arra a jelenségre, ami a nap során végigkísért - tudniillik miért izzadunk az egyik pillanatban, és didergünk a másikban. Dél felé szép kilátás és napsütéses idő uralkodott, míg a gerinc északi oldalán lucskos felhők takartak mindent. A pillanatnyi széljárás így félpercenként varázsolt nyarat illetve őszt a gerincre, folytonos öltözésre-vetkőzésre kényszerítve minket.

Mont Blanc

Lepattanás, 1997 szeptember

Előzmények

Nyár végén terveztük megvalósítani az év számunkra legnagyobb kihívásának teljesítését, a Mont Blanc megmászását. A csapatot Mártás, Bóna, Cseke, Thomas és jómagam alkottuk. Eredetileg az olasz normál útvonalon gondoltuk végrehajtani a mászást, de aztán ezt tapasztalt hegymászókkal való beszélgetések után a francia Gouter-útra módosítottuk. A hiányzó felszereléseket összekunyeráltuk több forrásból, az útra pedig ismét bátyám VW Transporterét vettük igénybe. Az időpont augusztus végéről szeptember elejére csúszott át, az időjárás azonban még tartósan nyárinak bizonyult.

Mont Blanc

Közel egy nap autókázás után jutottunk el Chamonix-be, ahol felhőtlen idő fogadott bennünket, lehetőséget biztosítva, hogy saját szememmel gyönyörködhessek a fényképről már ismerős gleccserekkel, csúcsokkal. Az estét a Bellevue kempingben töltöttük el.