Kinizsi100 (Iszinik)

Ez egy mikrosorozat lesz, lehet, hogy happy end nélkül. Blog a blogban. Mindig ide írom majd a fejleményeket, új történések legalul.
Teljesítménykényszer. Kicsit mindig szégyenkezve fedezem fel magamban, már-már körbenézek rajtakapott-e valaki a gondolatával, de rájövök hogy magam vagyok és egyből valami kéjes bizsergést érzek. Különben is elhatároztam, hogy negyven fölött végképp nem érdekel ki mit gondol (nem mintha valaha is bárkit mélyebben érdekelt volna) és kitalálok magamnak mindenféle célokat. Mont Blanc (na jó, ez megvolt), maraton, száz fekvőtámasz, és a Kinizsi100.
Ez utóbbiról lesz itt szó.

- A teljesítménytúrázást nem szeretem. Voltam páron még aktív koromban, mikor minden héten legalább egy teljes napot túráztam, a Kinizsire nem mentem el sajnos, pedig már ki lenne pipálva - tényleg baromira fitt voltam anno. Erre mostanság nézem ezt a klassz videót (http://www.youtube.com/watch?v=-mlCiJQu_PI) és megint érzem menni kell. Játszom a gondolattal.

- Műfalas boulderezésnél mindig eljön a pont, amikor kábszert termel az agyam, elfogy a gravitáció és a fájdalom, kilépek a testből és hirtelen baromira bátor leszek. Egy ilyen alkalommal futok neki egy számomra nehéz 3-4 méteres áthajló traverznek ami kis jóindulattal kétesélyes és azt mondom magamnak: ha ez sikerül akkor a K100 is. Érted?: 3 méter kontra 100 kilométer. Hülye vagyok. Magabiztosan nyúlok át egyik fogásból a másikba, szilárd tartás a lábakban, na jó egy kis dinamikus mozdulat is benne van, de sikerül. Hát akkor megvan a K100 is - ilyen egyszerű. Ez volt 2012 szeptemberében.

- Behülyítem Csekét, utánaolvasunk a túrának (http://vadonszava.blog.hu/tags/kinizsi_100), aztán egyből nagy arccal bevállatuk az Isziniket november végére, készült egy felkészülési terv.

- szept 15-16. hétvége : 21,7 kilométer, 450m szint, reggel hatos indulás, 4 óra és pár perc. jól ment, de délután bele-belegondolok, hogy ilyenkor élesben még úton vagyok. éjszaka elnyúlok az ágyon, de belegondolok, hogy ilyenkor élesben még mindig úton vagyok. másnap hat előtt kelek és belegondolok, hogy na ilyenkor botorkálok be a célba. brrrrrrrrrr.

- szept 22-23 hétvége. ismétlése a múltkorinak, most 4 órán belül és kevésbé vagyok viseltes.

- szept-29-30 hétvége. 30,1km, szint kb. ugyanennyi, 5:59, előző nap 12 órát melóztam állva, a túra utolsó tízese zombimódban. fejem fáj, rosszul ettem, ittam. meg különben se fog menni. baj van.

- október 6-7 hétvége. szánalom a köbön, melóztam egész hétvégén, nulla túra. kutyaütő Csehszlovák lenyomott közben 35-öt. feladom, nem lesz ebből iszinik.

- megvolt az Iszinik, sokáig ment a polémia hogy legyen, Csehszlovák végül lerohanta az ISZI-t, én meg a Tátrában vigasztalódtam. lesz ebből valami tavasszal?
 - január. ugyan semmi komoly felkészülés nincs még csak gondolatban sem, de kitaláltam, hogy mégiscsak menni fog májusban a K100. aztán majd ahogy közeledik a dátum befosok.

- október. Kinizsin nem voltam, mint az nyilvánvaló, el is felejtettem ezt az egészet a Tátra izgatott. most hogy van pár üres hónap a téli szezonig megint kisért az Iszinik. most teljesen más a stratégiám, nem készülök semmit elmegyek aztán majd beégek. az ébrenlétet érzem a legkritikusabbnak. vigyek-e hálózsákot és matracot? az meg már olyan plusz teher ami miatt 100% a bukta, és ellenmotiváció, hogy végigmenjek. nyáron volt pár 9-10 órás túrám és egyáltalán nem feküdtem ki, izomláz se volt, ez biztató. de a 24 óra az nem 3x8. mindenképpen kell egy 50km, hogy lássam mit tudok az "alföldön" aztán ha pozitív az eredmény akkor menni kell.

- november. na nem megyek, bármily meglepő :) valami rövid túrát azért beiktatok itthon.