Kis-Fátra

Nagy Rozsutec

Nagyon jó volt.
Miklós barátom írt egyszer egy cikket róla, hogy mikor is ér véget egy túra. Nehéz ezekkel az egynapos villámkirándulásokkal. Messze még a hajnal 3 óra 20, mikor kelek, kocsikázás, a túra, lefele már inkább rohanás és koncentrálás minden lépésre, kocsikázás, este még mesélek a gyerekeknek, ezúttal porszívóztam is egy sort, ebben a szürreális napban el sem hiszem, hogy a hegyen jártam, vagy akár a Holdon.
Mikor ezeket a sorokat írom napokkal később, még egy szétszedett gyerekágy, hetes szemetek, ipari alpin cucc, Cseke bakancsa mellett ott kevereg a csomagtartóban a hótalp, hágóvas, stb. De nem is: ezeket már tegnap kipakoltam. A fényképeket is feltöltöttem, meg megosztottam, de még mindig kicsit valószerűtlen, hogy ez lenne a Kis-Fátra. Utánaolvasok, pár magyar bejegyzés, itt-ott jelzik, hogy milyen népszerű is a hegy, közben pedig dehogy. A Nagy-Rozsutec különösen nem. Szurdokozni, meg sétafikálni a púpokon az rendben, de ha már csúcsmászás akkor Nagy-Rozsutec. Tök jó ez a név is, a Hazajáróból is rémlett, hogy a meredek hegyoldalban csatangoltak a hóban - ezért is döntöttünk a Kis-Fátra mellett, de hogy teljesen őszinte legyek a Tátra 3/3-as lavinahelyzete miatt.

Fátra, Fátra, Fátra: a három halom

Fekete-erdő

Schwarzwald

Feleség sofőrje voltam Németországban, és amíg ő hasznos szakmai dolgokkal múlatta az időt, nekem befigyelt három nap eltáv.
Első nap a drága ámbár bűnrossz szállásunk normálisabbra cserélése vette el a délelőttöt, szerencsére közel a Feldberg, a hegység legmagasabb csúcsa. Na semmi extra - 1493m magas pukli tele sípályával. A nyüzsgő parkolóból egy kevésbé nyüzsgő irányba távoztam. Nemcsak az aszfaltutak sűrű hálózata kényezteti az erre járókat, de a hegyen is temérdek ratrakolt pálya várja a gyalogosokat sífutókat. A jelzések is ennek megfelelően kuszák, a nyári bicajos és gyalogutak mellett karácsonyfaként lógnak a hótalpas útvonalak és sífutó útvonalak táblái is, ami mellé még beszuszakolják a vendéglátóegységek felé mutató nyilakat is.
Célba vettem a hegygerincet, ami kb. 150m szintemelkedésnyi kihívással fogadott. Fenn széles nyereg, sítalpas kiteosok próbálják szelídíteni a szelet. A sífelvonó tetejénél sziklaoszlop a mindig szigorú tekintetű Bismarck bácsival és kilátópont, szamárvezetővel, hogy a horizonton levő pacák közül melyik az Eiger, melyik a Mont Blanc ésatöbbi országnyi távolságra fekvő hegy. Folytatom visszafele, majd tovább a csúcsig. Itt semmi különös, rádió és meteoállomás, meg egy kis térség ahol összecsődül a válogatott turistasereg: magányos sítúrázó, család szánkóban csecsemővel, mp3-on lógó meghatározhatatlan korú félcipős alkesz figura.
Továbbállok, egy idő után szűz hó, elő a hótalp. Magam vagyok az alpesi idillben, találomra irány a lejtő, elérek egy hüttét, innentől ismét letaposott úton folytatom kacskaringós utakon vissza a parkolóig.

Liptói-Tátra

Zs-terv (Baranyec)

2013 Tátra nélkül? Nagyon nehezen akar összeállni a szabadidő-időjárás konstelláció. Most éppen 1 nap szabadidő, de a hét közepén még hármas lavinahelyzet. Indul a biztonsági játék - Liptói-Tátra. A hely ami mellett számtalanszor elautóztam, de szerencsétlen hegy pont a Magas-Tátra árnyékában van, ezért soha komolyan nem gondoltam hogy ide kéne menni. Egy út ami hármasban is bevállalható a Baranyec déli gerince.
Négy után indulok otthonról, felkapom Csekét és kilenckor már a Zsár fölötti parkolóból startolunk rá a sárga jelzésre.

Köd, a hó teteje keményre fagyott, pár nyom. A törpefenyvesnél érünk ki a felhőből, aztán megint felhő, szél jön és megy, öltözünk-vetkőzünk. Előkerül a hótalp, becélozzuk a gerincet, ami egy szelíd púp. A Zsári-völgy felőli oldalon méteres hópárkány, tartjuk a távolságot.