Kis-Fátra

Nagy Rozsutec

Nagyon jó volt.
Miklós barátom írt egyszer egy cikket róla, hogy mikor is ér véget egy túra. Nehéz ezekkel az egynapos villámkirándulásokkal. Messze még a hajnal 3 óra 20, mikor kelek, kocsikázás, a túra, lefele már inkább rohanás és koncentrálás minden lépésre, kocsikázás, este még mesélek a gyerekeknek, ezúttal porszívóztam is egy sort, ebben a szürreális napban el sem hiszem, hogy a hegyen jártam, vagy akár a Holdon.
Mikor ezeket a sorokat írom napokkal később, még egy szétszedett gyerekágy, hetes szemetek, ipari alpin cucc, Cseke bakancsa mellett ott kevereg a csomagtartóban a hótalp, hágóvas, stb. De nem is: ezeket már tegnap kipakoltam. A fényképeket is feltöltöttem, meg megosztottam, de még mindig kicsit valószerűtlen, hogy ez lenne a Kis-Fátra. Utánaolvasok, pár magyar bejegyzés, itt-ott jelzik, hogy milyen népszerű is a hegy, közben pedig dehogy. A Nagy-Rozsutec különösen nem. Szurdokozni, meg sétafikálni a púpokon az rendben, de ha már csúcsmászás akkor Nagy-Rozsutec. Tök jó ez a név is, a Hazajáróból is rémlett, hogy a meredek hegyoldalban csatangoltak a hóban - ezért is döntöttünk a Kis-Fátra mellett, de hogy teljesen őszinte legyek a Tátra 3/3-as lavinahelyzete miatt.

Fátra, Fátra, Fátra: a három halom

A csúcs maga egy dolomitos merész sziklatömb, nem is mészkő, mint hittem. Azt mondanám zord is a téli köntösben, messziről kissé el is bátortalanodtam merre menjünk fel ami nem egy lavinapálya, de amikor ott álltunk, már egyértelmű a vonalvezetés, mindössze egy rövid meredekebb szakasz volt, meg egy kitett harántolás. Amíg fotózkodtunk, meg tátott szájjal néztük a horizont fehér urait a Tátrákat, meg egy-két szigetcsúcsot utolér minket a csávó, csak úgy szimplán bakancsban, csákány a hátizsákján, kezében egy szelet kenyérrel. Az evés végül is fontos, egy kézzel meg nem lehet hágóvasat kötni. Megteszi ezt a csúcson, ami nincs is messze innen. Mással nem is találkoztunk csak lejjebb a hágóba egy szlovák veregeti meg a vállunkat, mikor mondjuk hova megyünk. Nem is tudjuk mire vélni a bizalmaskodást. Még lejjebb meg egy fiatal pár  fordul vissza a szurdokban, a lányon valami nyári bakancsszerűség van, mi meg beöltözve a goreszoftsellbe meg ilyenekbe, Csekén sisak is. Inkább verébre is ágyú, maga szurdok nem neccesebb, mint egy téli Rám-szakadék.

lánc, lánc ...

A lemenetre meg azt mondja a kenyeres srác, hogy amerre jöttünk ott nagy hó, a másik út meg meredek. A másikon megyünk. Tényleg meredek. Láncok itt-ott. Ködben jól el lehetne tévedni, a hó szotykosodik, de ez már a szembejövő páros problémája. Kicsi ez a hegy és hamar vége van, de máskülönben hibátlan. A parkolóig hágóvasban megyünk, leginkább a fagyott műúton leljük hasznát.

jó csomó képért klikk ide!