Megint pótcselekvés. Ezt valószínűleg addig fogom hajtogatni, amíg nem lesz egy normális túrám a Tátrába idén.
Még nem gyógyultam meg teljesen, de végre normális a meteo, Miki szeretné kipróbálni a bakancsát, több körülmény miatt a Hohe Wand a választás, túrázgatás, meg klettersteigek úgymint Gebirgsvereinssteig (ez egy új darab), meg a Wildenauer.
Kapkodva jött az ötlet el is kevertem minden kinyomtatott papírom, a GPS-re nem sikerült térképet tölteni, emlékek és rögtönzés. Grünbachból, még elsőre megvan az út Seiser Tónihoz. Előtte nem sokkal parkolunk le ott ahol a kék turistaút ágazik ki. Emlékszem a leírásból hogy a kék jel fölött van a beszállás. Sétálunk felfele, Miki geodéta érzékei jelzik túl magasan vagyunk. Egy szembejövő rasta fazont megkérdezek hol az új klettersteig? (A nevét sem tudom). Fel vagy le akarunk rajta menni? Tehát eltévedtünk mégis - döbbenek rá az igazságra. Van egy UIAA I-re jelölt meredek csapás lefele, klassz mászófalak között kavargunk és lejutunk a fal aljához. Itt tovább kék pöttyel jelölt ösvényen ÉK-nek. Végig felfestve a mászóutak, köztünk II-III-IV, mozognak is benne partik, nekem való csavargós könnyű darabok, egyszer egy kötéllel vissza kell térni.
Megvan a beszállás. Eszünk, beöltözünk, szikla, majd valami füves rész, megint szikla egy darabig még megy vasba markolás nélkül is, aztán megrogyás. Traverz visz balra, szellős átlépések, majd felevickélünk egy tömbre. Itt ül egy idősebb osztrák, két térde lezúzva, rövidgatya ugyehogy! Kérdem ragtapasz, vagy egyéb segítség, de nem komoly. Folytatjuk egy függőhídon, majd egy függőlétrán. Ilyen se volt eddig itt, hát most.
Megint egy pihenő, majd pár C/D tábla után fenn vagyunk. Megint evés-ivás szép panoráma értékelés. Nyugat felé haladunk a platón, keressük a fal alján látott Wagnersteig tetejét. Meg is van egy tisztáson, itt lesétálunk, helyenként vaslétrán. A Wildenauer felé vezető leágazást elpofázzuk vagy 300 méterrel visszasétálunk a kék pöttyön, majd a piros pöttyön felfele.
Meg is van a Wildenauer. olyan amilyennek képeken láttam és ami miatt sose vágytam ide. U vasakkal teleszórt fal, nulla drót. Megy hát a kapaszkodás foktól fokig, akasztgatás úgyszint. Mindezt egy máskülönben klassz tagolt kőzeten. Megáll az ész. Itt mászni kell, nem klettersteigezni. Inkább valamelyik ótvar U vasas téglakéményen érzem magam a Nagykanizsa sörgyári ugrik be, na azt hogy utálom :)
Jön egy barlangos kéményszakasz, ez az egyetlen poén az útban, hátizsákot magam előtt emelve jutok ki. Az út végén kibújunk a beülőből.
Ennyi volt a nap, meg egy séta lefele, ezúttal a már ismerős tisztás után a Tónihoz jelzett úton le a kocsihoz.
További képekért klikk ide!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése