Magas-Tátra Bástya

Az Osarpance után kicsit tele vagyok élménnyel, másnapra több terv is van, a Koncsiszta-gerinc, és a Bástya-gerinc. Ez utóbbit gondoljuk kivitelezhetőbbnek, egy órával tovább alszunk, de így is csaknem néptelen völgyben megyünk a felső Koprova-hágóig  a turistaúton. Itt nekirugaszkodunk a Hlinszka-csorba felé vezető útnak, ami egy lankás gerincút, viszont a kőzettől égnek all a hajam. Instabil gyephavas környezet, kitérünk a nyugati oldalba, ott se jobb. Már közel a csorba, de eléggé bizonytalan az utolsó sziklapúp, inkább ismét jobbról kerülünk, eléggé mélyre megyünk, majd a törmelékes vályúban kavargunk fel.

Bástya-gerinc a Koprova-hágóból

Egy csomó időt elpuskáztunk mire a beszálláshoz értünk, sokkal jobban jártunk volna a Menguszfalvi oldalról, de hát utólag könnyű okosnak lenni. Jöjjön hát a Hlinszka-torony, ócska törős peremek, standpont nulla. Kálmán harántozik jobbra majd fel, mire talál egy köztesnek való helyet. A kötél ezesetben illúzió az elölmászó számára. Egy teraszig még kötélen megyünk, de igazából fölösleges is, nincsenek nehézségek, vagy túl nagy kitettség. A teraszon balra harántozunk egy beszögellésig, amit jónak vélünk. Az igéretesnek tűnő út nehezebb, mint gondoltuk, ismét sok idő elmegy a próbálkozással, egyedüli vigaszom a pazar kilátás. Teljes tanácstalanságunkban tovább megyünk a teraszon és egy átlépés után egy barátságosabb vályú fogad, ezen jutunk fel a gerincre. A Hlinszka-torony jobbra még 30m lehet, de ezt kihagyjuk és inkább lefele haladunk a Malompataki oldalon a Bástya-gerinc utunkat folyatván.
- Próbáld nem rámbontani a hegyet.
- Kő!
(Puff)
Ilyen dialógusok zajlanak, szerencsére a hasamon kapott el.
A terep nem meredek, de rém törősek az apró pikkelyek, még elkelne két kapaszkodó kéz, hogy idegeskedés nélkül lehessen haladni. Azzal biztatom magam, hogy nagyon nem is meredek az oldal, de mikor elejtem a fényképező tokját az lebucskázik komótosan valahova. A Bástya-csorbába leérkezvén aztán megtaláljuk, csak a jókedvem nem találom meg.

 

Eléggé elúsztunk az időben, de méginkább fejben kipurcantam. Nem villanyoz fel a folytatás így a gerincút helyett lecsattogunk a törmeléken, majd a végtelen omladékmezőn át a Malompataki-völgyben futó turistaútig. Érzéseim felemásak a nappal kapcsolatban, de legalább a sör őszintén jól esik Csorbatónál.

Még néhány kép itt.