Téli Margita 6

Igen, ilyen is van, ez tényleg egy hatkilós teljesítménytúra.
Gondoltam beszopatom magam és elmegyek a terep félmaratonra, de ez kb. sehogy se fért bele a hétvégébe. Legalábbis ezzel takarózom. Lett helyette ez, de nem kisebb a történet, mert a fiam miután már kora reggel elhasználta a kiszabott képernyős kvótáját (számítógép, tablet, tv) váratlanul engedte magát bepalizni, hogy úgyis ott lesz a haverja sétálunk a parkban stb. Szerencsére a napi öltözékem maximálisan megfelel egy 20 kilometeres túráig így nem fogott gyanút. Amikor vagy száz rajtszámos alak elsuhant szembe már kezdett gyanakodni, hogy ez valami versenyszerű, de aztán csak beneveztünk és végigmentünk az útvonalon ami csaknem egybeeseik a futókocogóköreimmel. Nem tudom hogy ezzel egy életre ellőttem ezt a cselt, vagy lesz folytatás?

Sestói Dolomitok

mikor is jártam utoljára ezelőtt a Dolomitokban? vagy 12 éve lehet. de tökmindegy is, mert a Sestói vagy Sexteni részen még nem voltam. Sombardier könyvből a Popera körtúrára esett a választás. két teljes nap túra, benne mászós, sétálós, drótköteles, kötél nélküli részekkel első világháborús emlékek mindenütt. mi kellhet még, minthogy befogadhattuk a víszintes és függőleges tér, a történelmi és történelem előtti idők dimenzióit egy jó társasággal, szép időben. megint a világ legszerencsésebb emberének hihettem magam.
 
 











és mi volt még?

és mi volt még???

bordám persze összeforrt, de hogy csak nem jön össze egy normális téli túra a Tátrában és a Kriván turistaútján próbálok vigasztalódni, hogy még előtte Mikinek beígérem, hogy elmegyek vele a Stüdlgratra, aztán elkezdünk mászóterembe járni, mászóteljesítményem egy szinuszgörbe, és egy bizonyos pontján utolsó előtti leszek egy amatőr falmászó versenyen, és hogy szép hármasakat tolunk a Hohe Wandon és aztán a Stüdlgrat közepén vissza akarok fordulni, de mégis felszenvedem magam életem utolsó háromezresére, ahogy mantrázom hányingereim között.

"mi lehet még ez a nyár, s micsoda már"

te jó ég mennyi mondanivalóm is van innen-onnan, sokat gondolkodom a mászásról, túrázásról, mindig keresem minek örülhetek benne legjobban, túl egyszerű lenne azt mondani, hogy a mászás teljesítménye arányos a boldogsággal de nem így van.

tizedét se írom le... 

Magas-Tátra Hincó-tó, Tengerszem-csúcs

Furcsa január. Hó alig, viszont lavinaveszély is 1-es. Megint inkább a ráérésünk adja ki, mikor megyünk. Cseke jön, Gabibá szokás szerint lemondja fél nappal indulás előtt. Célok: Tátra-csúcs, Tengerszem-csúcs, Kapor-csúcs hármasból kettő.
Első nap tízre kiérünk a Poprádi-házhoz. Felhős idő, úgy döntünk bemelegítünk a Kaporral. A Menguszfalvi-völgyben jólesik az ismerős csúcsokat látni, már amennyire lehet. Nyílt részen erősödik a szél. A tófalon kapaszkodva egyre cudarabb. Hágóvasat eddig odáztuk, de itt már mocanni se lehetne nélküle, kőkemény a firn. Lefele jön két idősebb túrázó, mint kiderült tanaposok és a kecskéknek vittek fel sót. Az ő németükből, a mi angolunkból és a kézzel-lábbal-nyelvvel mutogatásból ez jött le.

Gödöllői-dombság

Ezért is költöztem ide. Vissza vidékre. Mármint hogy a "kert végébe" ott legyen az erdő, ahol kedvemre sétálhatok. Aztán persze mentem mindenhova máshova, megint más korszakomban aztán mégis bebarangoltam a környék minden jelzett és nem jelzett útját, meg kialakult egy sztenderd nyolcas formájú útvonalam a Margitára végig gyalog kb. 21km 4 óra.


Október, de idén először - furcsa belegondolni.
Egy-két változás felráz, de leginkább a gondolkodós menet játszik. Ez a gyors Tátra túrám. A csúcsig 10 kilométer, vissza is tíz - na jó, a szint és a terep moderáltabb, cserében még időben hazaérek és enyém a nap többi része és kocsiba se kell ülnöm.

Magas-Tátra Rovátka

Furcsa szeptember volt. Havazás meg ilyenek, nem ezt beszéltük meg. És mióta halogattuk Csekével a közös Tátra túránkat? Most is csak az egynapos logisztika fért bele egy hétköznapi időjárási ablakba.
A Rovátkán (sedlo Prielom) még úgysem jártam. Klassz az idő, szép az őszi völgy, és áll a levegő a hágóban, a látvány magáért beszél.  
 


A Lengyel-nyereg a folytatás, van némi jég, de nem veszélyes történet, itt már nagy szél és tömény felhő - kevés motiváció a Kis-Viszokára. Felkai-völgy hát és flörtölés a Karcsmarral. Ez egy hoszú plátói kapcsolat, de már várom a testközeli élményt.
Jókat dumáltunk, ökörködtünk ezen a szép napon, majdcsak összedobom a videjót is egyszer. Addig képregényverzió alább:


További képek a túráról

Magas-Tátra Vörös-torony-hágó

Vörös-torony-hágó

Amikor a hétköznap hullámai már-már összecsapnak, mentsvárként áll egy tátrai túra lehetősége. Gyakorlatilag minden jöhet, ismétlés is, mindegy. Meteo keddre mondja az esőmentes napot - legyen igazuk - a terv végül a Tarpataki-körtúra, amit nyáron még nem jártam be, és valamennyire kicibál a Menguszfalvi-völgy környékéről ahol már-már bérletessé váltam az utóbbi időben.