Amikor a hétköznap hullámai már-már összecsapnak, mentsvárként áll egy tátrai túra lehetősége. Gyakorlatilag minden jöhet, ismétlés is, mindegy. Meteo keddre mondja az esőmentes napot - legyen igazuk - a terv végül a Tarpataki-körtúra, amit nyáron még nem jártam be, és valamennyire kicibál a Menguszfalvi-völgy környékéről ahol már-már bérletessé váltam az utóbbi időben.
Társak Miki és Gergő, négykor találkozunk Pest határában, a szokásos Besztercebánya-Donovaly-Rózsahegy variánson autózunk el Ótátrafüredre.
Épp elérjük a fél kilenc után induló tömött fogaskerekűt, és még lendületből elindulunk Tarajkáról a Kis-Tarpataki-völgy irányába. Bár már megszűnt a Vörös-torony-hágó egyirányúsítása, maradunk a klasszikus verziónál. Zamkovszki-ház előtt a padon tízóraiszünet, majd tovább a völgyben, ahol pár hete a feleségemmel is sétáltam. Ezúttal azonban nem állunk meg a völgy végén, hanem a tófalra lopakodó szerpentinen felmegyünk a házig.
Jó párszor megjártam már ezt az utat - télen. Ég és föld a kettő, vidáman beszélgetve érjük el a tófal tetejét. Itt a napmelegítette sziklákon héderezünk egy sort, majd irány a hágó. Mesterien rendezett kövek lépcsőháza vezet a Pfinn kilátóra, kis ereszkedés, majd nemsokára ott vagyunk a láncoknál, amiből most kettő sor van. A jobboldalit választjuk, itt kopottasak a sziklák, ez lehet a régi út. Mindenhol jó fogás és lépés, öröm egy ilyen kapaszkodó, talán ha háromszor fogok láncot.
Van egy létrafokos rész, ahol azért a vason megyek. Húsz ember mozoghat most ezen a részen minden gond nélkül a maga tempójában. Tetszik a terep, sokat filmezek, a sziklagerinc felett fényszínház, melynek szereplői a gránit, a felhő és a nap. Fenn Gergő osztja a hágócsokit és élvezzük a pillanatot utunk legmagasabb pontján. Én mennék a csúcsra is, de nem kap rajta a társaság.
A Kis-Tarpataki-völgy és az Öt-tó mesevilágából átlépünk a Nagy-Tarpataki-völgy fejezetbe, a kőtörmeléken vezető sejtelmes ösvényen - egy helyen kőembersereg, máshol a Metélőhagymás-tó túlvilági nyugalma, s közben a felhők függönyként nyitnak és zárnak össze a messzetávol gránit színfalai előtt. Két zerge is unottan éli világát egy tavacska melletti szirten, nem is sejtve milyen izgalmat okoznak a turistaseregnek, akik fényképezőalkalmatosságok hadával próbálják hazalopni a pillanatot.
A Hosszútavi-menedékháznál engedve a kísértésnek bemegyünk és divatvegaságomon lazítván eszek egy kolbászos-pörcös-gombás káposztalevest (jó volt), meg iszok egy cappuccinót (borzalmas).
Lefele is kitart az élvezetes köves ösvény, még a Tarajka környéki szúette erdő se szegi kedvünket. 4 euróért kapunk pár kilométerre kölcsön egy rollert és teszünk egy utolsó kísérletet, hogy összetörjük magunkat.
Tízre otthon is vagyok és sokadszorra teszem mérlegre, hogy érdemes-e ennyit autózni egy túranapért. De még mennyire!
Egy csomó képért klikk ide
Videóért meg a hágós képre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése