A munka napja a Paradicsomban, 1997 május
Éljen Május Elseje ! Kivált, ha egy hosszú hévégés program szervezését teszi lehetővé, mint ahogy volt idén is. Számos forrásból hallottuk az ódákat a Hernád áttörésről és társairól, ezért került napirendre ez a könnyen megközelíthető úticél. A túratársak ezúttal Thomas és Paul mellett két leányzó, Mártika és Csilla voltak.
Spiska Nova Vesig (alias Igló) robogtunk a vonattal, majd a kék úton idultunk meg a Hernád (Hornád) mentén Cingovig, ahol átváltottunk a sárgára. Bár a Tomasovsky Vyhladról nem láttuk a Magas-Tátrát, mint ahogy az feltűnik pár nagyszerű poszteren, azért nagyszerű kilátást kaptunk a környékről. Ezután ismét visszatértünk a Hernád völgyébe, ahol helyenként láncokkal és fémrácsokkal járhatóvá tett úton haladtunk tovább gyönyörű környezetben. A nap végére értünk Podlesíkbe, ahol egy bungalóban szándékoztuk meghúzni magunkat. A dátum azonban a helyi ifjúságot is túrára serkenthette, ugyanis nem találtunk sehol szabad helyet, így a fák lombja alatt töltöttük az estét.
Másnap a Suchá Belá völgyében folytattuk túránkat. A kis patak által kimosott vállszélességű szorosokon és szakadékokon kaptattunk felfelé igénybe véve a számtalan sok lépcsőt és létrát. Felérve a sárga, majd a piros jelzésen haladva értünk el a Klástorisko szállásig, majd innen kanyarodtunk vissza a kék úton a Kysel völgyéhez. Sajnos az egykori pazar turistaút egy erdőtűzben megsemmisült, ezért csak a felső (sárgával jelölt) szakaszon sikerült betekintést nyerni a hatalmas vízesések világába. Az idő közben esőre fordult, ezért rohamléptekkel kapaszkodtunk fel a Velká Polanára, ahol a térkép egy épületféleséget jelölt. Szerencsénkre még a zuhé elején sikerült odaérnünk és megpihenni többed magunkkal egy pajtában. A zápor elállta után Dedinkyig gyalogoltunk, ahol a turistaszállások melletti kijelölt helyen vertünk tanyát (értsd: derékalj lefektetése, hátizsák a fej alá).
És ahogy az lenni szokott, az este közepén cseperegni kezdett az eső. Mire már komolyan belekezdett, addigra már a felvonóállomás egy beugrójában pakoltuk ki a fémlemezeket, gerendákat meg még ezer pótalkatrészt, hogy ha szűkösen is, de fekve elférjünk. Összehoztunk még egy iparművészeti remeket is, amely a lyukas ereszcsatornából ömlő esővizet vezette el.
Másnap a nagy sárban és csöpögő esőben már nem vállalkoztunk a Spisská Nová Vesig vezető befejező szakaszra, így buszozással majd vonatozással fejeztük be a hétvégi túrát.
Ajaj, azóta se jártam errefelé, pedig hágóvassal Hernádjegén csattogás, vagy csak a szurdoktúrák újratöltve... Ami késik nem múlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése