Etna, Sromboli, Vezúv, Vulcano 1997
A 96-os albániai túra élményei alapján a ismét egy BITOUR (korábban Világjáró, azóta Baraka név alatt fut a cég) által szervezett utazást választottam be a nyári programomba. Az ismertető nomád stílusú, vidám, bakancsos túrát ígért, városnézéssel, és a fontosabb vulkánok meglátogatásával. Társaim voltak ebben a vállalkozásban a bátyám, Paul, Thomas és Mártika.
Busszal mentünk Nápolyig, ahol a városnézésen és Herculaneum bejárásán kívül a Solfatara és Vezúv vulkánokat kerestük fel. Szicíliából komppal mentünk át Vulcano szigetére, ahol rekkenő hőségben kapaszkodtunk fel a kráter pereméig. helyenként forró kénes kigőzölgések keresztezték az utunkat, de ezen aztán sietve tovalépkedtünk.
|
Kénes kigőzölgések a Vulcano kráterének peremén (a képek orientációja Áginak abból a meggyőződéséből fakad, hogy a téma így fér rá a legjobban)
|
A kráterperem legmagasabb pontjáról páratlan kilátás nyílt a szigetre, és a tengerből kiemelkedő környező vulkáni kúpokra. Maga a sziget számos egyéb természeti csodát tartalmazott - forró iszapfürdőt, fekete "homokkal" szegélyezett tengerpatot, szilafalakat, barlangokat - édesvizet azonban a többi apró szigethez hasonlóan nem, ezt hajón szállították be palackozott formában.
|
Panoráma a Vulcanóról, háttérben a Lipari, jobbra távol a Stromboli
|
Utazásunk következő állomása a Stromboli volt, itt késő délután indultunk neki a hegyoldalnak, remélve, hogy a kitörést éjszakai pompájában követhetjük nyomon. Utunk a település szűk utcáin, majd füge és egyéb cserjék között vezetett felfele a 926m-es csúcsig. A fárasztó hegymenet jutalma a fenn elkészített többfogásos, sörrel lekísért estebéd volt, amit számos csodálkozó, és botránkozó tekintet közepette fogyasztottunk el. A sötétben elhelyezkedtünk a kráter peremén és vártuk az "előadást". A hideg miatt lefeküdtem a meleg földre, de állandóan forgolódni kellett, mivel az egyik oldalamon izzadtam, míg a másikon lúdbőröztem. A sötét, a köd, a halk beszélgetések és a fejlámpák fénye túlvilági benyomást tett rám, de a várva várt kitörés nem akart elkövetkezni. A reggeli komp indulásától sürgetve végül elindultunk lefelé, és félúton lehettünk, mikor a vulkán mégiscsak aktivizálta magát és pukkantott párat. Pech.
Szicáliába visszatérve körbejártuk Taorminát, ezt a filmekbe illő kisvárost, majd rákövetkező nap az Etna bejárása került sorra. Országúton egész magasra sikerült a hegy oldalába feljutni, a kényelmesebbek felvonóval és a hegyen közlekedő terepjáró buszokkal kerülhettek még magasabbra. Én természetesen a gyalogutat választottam, és bár előszeretettel jellemzem holdbélinek a magashegyek kövekkel borított sivár szakaszait, itt egyszerűen nem is létezik a környezet leírására alkalmasabb jelző. A végtelen tufás lávamezőket csak egy-két emberi építmény látványa hozta földközelbe. Háromezer méteren az út le volt zárva a vulkán aktivitása miatt. Közülünk Thomas volt az egyetlen, aki vállalkozott a kráter megközelítésére. Bátorságának jutalma egy lávát az égbe köpködő vulkán látványa volt, és néhány még forró kődarab, ami tőle nem messze ért földet.
Röviden összefoglalva ezek voltak tíz élménydús nap történései, amelyek a felejthetetlen pillanatokon kívül még a feleségemmel való megismerkedéssel is megajándékozott.
Az ám, itt csajoztam be utoljára. Azóta család, gyerekek, fűnyírás és kispolgári lét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése