Cserhát

Ősagárd - Becske OKT

Hármas-négyes lavinaveszély a Tátrában, de egész Szlovákiában és Ausztriában is. Ilyenkor bölcsebb itthon betyárkodni.
Csekével belőjük a vasárnapot, közeli cél, kétkocsis logisztika - adódik a Cserhát kéktúra. Ősagárd-Becske 30km körül, ez jó is lesz.
Vasárnap stabil hóesés és hasonló kilátások a napra, Ősagárdon a kocsma előtt kiszállok, Cseke egy helyi cimboráját felkeresi még.
Be se csukom az ajtót előkerül a bélyegző, amíg lecsúszik két deci alma barátságos diskurzus, kéktúráról, túrázókról, autós pecsételőkről. Mikor rábólintok, hogy Verőcénél megy át a Dunán az OKT már totál lebuktam, nem elég hogy kocsival jöttem :)


Azért gyalog megyek, a falu szélétől már kettesben. Pár perc után máris eltévedünk, GPS alapján a tisztáson átvágva találunk rá a jelre. Vidám beszélgetés indul, félmondat egy elágazónál - erdő vagy mező? Erdőben folytatjuk egy völgyben ereszkedve, gyanús egy idő után. Sajnos hosszú idő után. Ismét GPS és káromkodások. Ez így hosszú nap lesz.
Erdő-mező vonalán haladva és kanyarogva elérjük Felsőpetényt, sikerül bokáig cuppanni egy hófedte pocsolyába. A hely csendes, kitérő a kocsmába pecsétért, Cseke az utcai kiülőn fogyaszt hozott anyagot. Csumpi - egy helyi törzsvendég - kijön cigizni. Tipikus falusi filozófus, akire azért inkább a szesz karcolt ráncokat, mint a bölcsészkar. Pár mondatban összefoglalja a vidéki magyar kocsmahálózat összeomlását, amit az alkohol, nyerőgép és majd a cigi állami szabályozása vág/vágott taccsra - valahol tényleg bizarr, hogy képviselőnek csúfolt öltönyös fószerok egy másik világ szabályait kényszerítik rá elfeledett távoli belföldi gyarmataikra.
Elmegyünk a kastély mellett, majd tovább Alsópeténynek. Befutunk a faluba egy részen, ahol még kicsi gyerekkoromban járhattam, felfedezem nagyszüleim egykori házát. Kastély itt is, nyilván a személyes emlékek miatt, de szeretem ezt a falut. Buszmegállóban kültéri pecsételés és fogyasztás. Fel a dombnak. A dűlőúton se keréknyom, se lábnyom. Se tesco, se templom. A népek otthon ülnek, vagy csak szimplán lakatlanok a házak. Kutyaugatás hallik egy kerítésmentes ház felől. Egy fekete eb hever egy selejtes kanapén a tornácon. Meg se mozdul, csak követ a tekintetével és ugat. Erdőbe érünk, monoton emelkedő út és egy-két nyom. Jó állapotú erdészház után elágazó. Naná hogy megint eltévedünk. Személyeskedő párbeszéd ami nem ide való. Mindenesetre Cseke ezoterikus érvekkel áll elő, hogy miért miattam tévedtünk már el megint.
Félút és kalkulálgatunk, Becskén vár a kocsi, fejlámpánk nincs, necces futam várható. Aztán megint benézünk egy elágazót és az erdőn át korrigálunk. Lassan érintőpontos lesz a mozgalom. A völgyben Romhány, a havas aszfalton mutatunk be akrobatikus elemeket esés nélkül, presszóban üdítő és pecsét. A Fáradt Vándor c. műintézmény felől rántás illata csábít - ellenállunk. Kétbodony. A kerítésen levő pecsét játszik, mert nehogy már megint kocsmában múlassam az időt. A falu szélén ismét rövid eltévedés, feljutunk a gerincre, nulla kilátás, kavargó hó.

kell az oxigén, kell az oxigén, jó a friss levegő, van rá igény

Kifogytunk a témákból, a viccelődéseink tragikusan rosszak, a hátralevő kilométereket számoljuk - egyfajta mentális mélypont. A szenvedélyeket egy újabb eltévedés körüli párbeszéd pezsdíti fel, az ingerszegény környezetben már minden különleges alakú fának örülni tudunk. Becske vasútállomás - helye a semmi közepén. Rossz üzleti modell alapján kerülhetett ide állomás mondaná a garázstól-garázsig közlekedő modern ember. Itt már végképp túl az élvezeti ponton a túra, gázolok a porhóban. Mikor beérek egy keréknyomba az első pár lépésnél, mintha rántanák előre a lábam. A falu előtt sötétedik ránk, de már látszanak a fények. A főutcán végigsétálni már lazulás. Fel is dobódunk, jön az ökörködés. Kocsmában pecsét, nem OKT-s, de ez kit érdekel.
Jó kis önismereti túra volt, leginkább anatómiai értelemben, mert otthon a kocsiból kiszállva olyan izmokat és csontokat kezdtem érezni, amiről korábban tudomásom sem volt.