 |
| Bástya-gerinc a Koprova-hágóból |
Magas-Tátra Bástya
Az Osarpance után kicsit tele vagyok élménnyel, másnapra több terv is van, a Koncsiszta-gerinc, és a Bástya-gerinc. Ez utóbbit gondoljuk kivitelezhetőbbnek, egy órával tovább alszunk, de így is csaknem néptelen völgyben megyünk a felső Koprova-hágóig a turistaúton. Itt nekirugaszkodunk a Hlinszka-csorba felé vezető útnak, ami egy lankás gerincút, viszont a kőzettől égnek all a hajam. Instabil gyephavas környezet, kitérünk a nyugati oldalba, ott se jobb. Már közel a csorba, de eléggé bizonytalan az utolsó sziklapúp, inkább ismét jobbról kerülünk, eléggé mélyre megyünk, majd a törmelékes vályúban kavargunk fel.
Magas-Tátra Sárkány-fal
Sárkány-fal (Ošarpance)
Ez már tavaly terv volt, mármint hogy III-ért végigmászunk a Sárkány-fal gerincén, aztán lehetőségekhez mérten tovább a Déchy-csúcson, a Tátra-csúcson, a Róth Márton-csúcson át a Hunfalvy-hágóba.
Augusztus eleje volt a sokadik halasztott időpont, még szerencsénkre szállás is akadt a Poprádi-tavi-házban, parkolókvóta viszont nem, úgyhogy a vasútállomás parkolójából nagy hátizsákokkal indultunk neki a már szinte unalomig ismert útnak. Hogy valami haszna is legyen a viharkároknak, a lemenő nap perzselte csúcsok igézete adott ehhez nem kis motivációt.
A házban másnapra összeraktuk a cuccot (ennek hatágyas szobánk nyugovóra térő lakótársai örülhettek csak igazán), és négyre állítottuk az ébresztőt arra az esetre ha netán mégis kipihenték volna magukat:)
Ez már tavaly terv volt, mármint hogy III-ért végigmászunk a Sárkány-fal gerincén, aztán lehetőségekhez mérten tovább a Déchy-csúcson, a Tátra-csúcson, a Róth Márton-csúcson át a Hunfalvy-hágóba.
Augusztus eleje volt a sokadik halasztott időpont, még szerencsénkre szállás is akadt a Poprádi-tavi-házban, parkolókvóta viszont nem, úgyhogy a vasútállomás parkolójából nagy hátizsákokkal indultunk neki a már szinte unalomig ismert útnak. Hogy valami haszna is legyen a viharkároknak, a lemenő nap perzselte csúcsok igézete adott ehhez nem kis motivációt.
A házban másnapra összeraktuk a cuccot (ennek hatágyas szobánk nyugovóra térő lakótársai örülhettek csak igazán), és négyre állítottuk az ébresztőt arra az esetre ha netán mégis kipihenték volna magukat:)
 |
| Tervezett gerincutunk |
Hohe Wand
Hullámvasutazás (Gebirgsvereinssteig és Wildenauer klettersteig)
Megint pótcselekvés. Ezt valószínűleg addig fogom hajtogatni, amíg nem lesz egy normális túrám a Tátrába idén.
Még nem gyógyultam meg teljesen, de végre normális a meteo, Miki szeretné kipróbálni a bakancsát, több körülmény miatt a Hohe Wand a választás, túrázgatás, meg klettersteigek úgymint Gebirgsvereinssteig (ez egy új darab), meg a Wildenauer.
Megint pótcselekvés. Ezt valószínűleg addig fogom hajtogatni, amíg nem lesz egy normális túrám a Tátrába idén.
Még nem gyógyultam meg teljesen, de végre normális a meteo, Miki szeretné kipróbálni a bakancsát, több körülmény miatt a Hohe Wand a választás, túrázgatás, meg klettersteigek úgymint Gebirgsvereinssteig (ez egy új darab), meg a Wildenauer.
Big Wall mászóterem
Vagy fél éve nem másztam, a sokadik magamnak tett ígéret után aztán ma ismét. Az apropó, hogy lesz egy sportverseny magamfajta pocakos irodistáknak - legalábbis ezzel biztatom magam, aztán majd lesek a tucatnyi kigyúrt gekkó hogyan tol VIII+ utakat, majd gyorsan kikéredzkedek vécére és meglógok az ablakon. Vagy csak szimplán nem megyek el, mint ahogy a Kinizsivel kapcsolatban is maszatolok egy ideje.
Szóval ellátogattam a Big Wall mászóterembe, hogy ismerkedjek a helyszínnel. Bouldereztem egy sort, a testem még emlékszik valamire, mert egész tűrhetően ment a dolog, estem párszor, de a tizedik alkalomra, ha lesz ilyen, már végig fogok tudni araszolni a padló fölött körbe. Jólesik, hogy nyúlnak az izmok, taperolni a még érdes és nem zsíros fogásokat, lihegek is mint a kutya fél óra után. Mielőtt még totál kidöglenék beüt a "narkózis" és csak figyelem kívülről, hogy lassított felvételben mozog kezem-lábam dudortól dudorig.
Szóval ellátogattam a Big Wall mászóterembe, hogy ismerkedjek a helyszínnel. Bouldereztem egy sort, a testem még emlékszik valamire, mert egész tűrhetően ment a dolog, estem párszor, de a tizedik alkalomra, ha lesz ilyen, már végig fogok tudni araszolni a padló fölött körbe. Jólesik, hogy nyúlnak az izmok, taperolni a még érdes és nem zsíros fogásokat, lihegek is mint a kutya fél óra után. Mielőtt még totál kidöglenék beüt a "narkózis" és csak figyelem kívülről, hogy lassított felvételben mozog kezem-lábam dudortól dudorig.
Kis-Fátra
Nagy Rozsutec
Nagyon jó volt.
Miklós barátom írt egyszer egy cikket róla, hogy mikor is ér véget egy túra. Nehéz ezekkel az egynapos villámkirándulásokkal. Messze még a hajnal 3 óra 20, mikor kelek, kocsikázás, a túra, lefele már inkább rohanás és koncentrálás minden lépésre, kocsikázás, este még mesélek a gyerekeknek, ezúttal porszívóztam is egy sort, ebben a szürreális napban el sem hiszem, hogy a hegyen jártam, vagy akár a Holdon.
Mikor ezeket a sorokat írom napokkal később, még egy szétszedett gyerekágy, hetes szemetek, ipari alpin cucc, Cseke bakancsa mellett ott kevereg a csomagtartóban a hótalp, hágóvas, stb. De nem is: ezeket már tegnap kipakoltam. A fényképeket is feltöltöttem, meg megosztottam, de még mindig kicsit valószerűtlen, hogy ez lenne a Kis-Fátra. Utánaolvasok, pár magyar bejegyzés, itt-ott jelzik, hogy milyen népszerű is a hegy, közben pedig dehogy. A Nagy-Rozsutec különösen nem. Szurdokozni, meg sétafikálni a púpokon az rendben, de ha már csúcsmászás akkor Nagy-Rozsutec. Tök jó ez a név is, a Hazajáróból is rémlett, hogy a meredek hegyoldalban csatangoltak a hóban - ezért is döntöttünk a Kis-Fátra mellett, de hogy teljesen őszinte legyek a Tátra 3/3-as lavinahelyzete miatt.
Nagyon jó volt.
Miklós barátom írt egyszer egy cikket róla, hogy mikor is ér véget egy túra. Nehéz ezekkel az egynapos villámkirándulásokkal. Messze még a hajnal 3 óra 20, mikor kelek, kocsikázás, a túra, lefele már inkább rohanás és koncentrálás minden lépésre, kocsikázás, este még mesélek a gyerekeknek, ezúttal porszívóztam is egy sort, ebben a szürreális napban el sem hiszem, hogy a hegyen jártam, vagy akár a Holdon.
Mikor ezeket a sorokat írom napokkal később, még egy szétszedett gyerekágy, hetes szemetek, ipari alpin cucc, Cseke bakancsa mellett ott kevereg a csomagtartóban a hótalp, hágóvas, stb. De nem is: ezeket már tegnap kipakoltam. A fényképeket is feltöltöttem, meg megosztottam, de még mindig kicsit valószerűtlen, hogy ez lenne a Kis-Fátra. Utánaolvasok, pár magyar bejegyzés, itt-ott jelzik, hogy milyen népszerű is a hegy, közben pedig dehogy. A Nagy-Rozsutec különösen nem. Szurdokozni, meg sétafikálni a púpokon az rendben, de ha már csúcsmászás akkor Nagy-Rozsutec. Tök jó ez a név is, a Hazajáróból is rémlett, hogy a meredek hegyoldalban csatangoltak a hóban - ezért is döntöttünk a Kis-Fátra mellett, de hogy teljesen őszinte legyek a Tátra 3/3-as lavinahelyzete miatt.
 |
| Fátra, Fátra, Fátra: a három halom |
Fekete-erdő
Schwarzwald
Feleség sofőrje voltam Németországban, és amíg ő hasznos szakmai dolgokkal múlatta az időt, nekem befigyelt három nap eltáv.
Első nap a drága ámbár bűnrossz szállásunk normálisabbra cserélése vette el a délelőttöt, szerencsére közel a Feldberg, a hegység legmagasabb csúcsa. Na semmi extra - 1493m magas pukli tele sípályával. A nyüzsgő parkolóból egy kevésbé nyüzsgő irányba távoztam. Nemcsak az aszfaltutak sűrű hálózata kényezteti az erre járókat, de a hegyen is temérdek ratrakolt pálya várja a gyalogosokat sífutókat. A jelzések is ennek megfelelően kuszák, a nyári bicajos és gyalogutak mellett karácsonyfaként lógnak a hótalpas útvonalak és sífutó útvonalak táblái is, ami mellé még beszuszakolják a vendéglátóegységek felé mutató nyilakat is.
Célba vettem a hegygerincet, ami kb. 150m szintemelkedésnyi kihívással fogadott. Fenn széles nyereg, sítalpas kiteosok próbálják szelídíteni a szelet. A sífelvonó tetejénél sziklaoszlop a mindig szigorú tekintetű Bismarck bácsival és kilátópont, szamárvezetővel, hogy a horizonton levő pacák közül melyik az Eiger, melyik a Mont Blanc ésatöbbi országnyi távolságra fekvő hegy. Folytatom visszafele, majd tovább a csúcsig. Itt semmi különös, rádió és meteoállomás, meg egy kis térség ahol összecsődül a válogatott turistasereg: magányos sítúrázó, család szánkóban csecsemővel, mp3-on lógó meghatározhatatlan korú félcipős alkesz figura.
Továbbállok, egy idő után szűz hó, elő a hótalp. Magam vagyok az alpesi idillben, találomra irány a lejtő, elérek egy hüttét, innentől ismét letaposott úton folytatom kacskaringós utakon vissza a parkolóig.
Feleség sofőrje voltam Németországban, és amíg ő hasznos szakmai dolgokkal múlatta az időt, nekem befigyelt három nap eltáv.
Első nap a drága ámbár bűnrossz szállásunk normálisabbra cserélése vette el a délelőttöt, szerencsére közel a Feldberg, a hegység legmagasabb csúcsa. Na semmi extra - 1493m magas pukli tele sípályával. A nyüzsgő parkolóból egy kevésbé nyüzsgő irányba távoztam. Nemcsak az aszfaltutak sűrű hálózata kényezteti az erre járókat, de a hegyen is temérdek ratrakolt pálya várja a gyalogosokat sífutókat. A jelzések is ennek megfelelően kuszák, a nyári bicajos és gyalogutak mellett karácsonyfaként lógnak a hótalpas útvonalak és sífutó útvonalak táblái is, ami mellé még beszuszakolják a vendéglátóegységek felé mutató nyilakat is.
Célba vettem a hegygerincet, ami kb. 150m szintemelkedésnyi kihívással fogadott. Fenn széles nyereg, sítalpas kiteosok próbálják szelídíteni a szelet. A sífelvonó tetejénél sziklaoszlop a mindig szigorú tekintetű Bismarck bácsival és kilátópont, szamárvezetővel, hogy a horizonton levő pacák közül melyik az Eiger, melyik a Mont Blanc ésatöbbi országnyi távolságra fekvő hegy. Folytatom visszafele, majd tovább a csúcsig. Itt semmi különös, rádió és meteoállomás, meg egy kis térség ahol összecsődül a válogatott turistasereg: magányos sítúrázó, család szánkóban csecsemővel, mp3-on lógó meghatározhatatlan korú félcipős alkesz figura.
Továbbállok, egy idő után szűz hó, elő a hótalp. Magam vagyok az alpesi idillben, találomra irány a lejtő, elérek egy hüttét, innentől ismét letaposott úton folytatom kacskaringós utakon vissza a parkolóig.
Liptói-Tátra
Zs-terv (Baranyec)
2013 Tátra nélkül? Nagyon nehezen akar összeállni a szabadidő-időjárás konstelláció. Most éppen 1 nap szabadidő, de a hét közepén még hármas lavinahelyzet. Indul a biztonsági játék - Liptói-Tátra. A hely ami mellett számtalanszor elautóztam, de szerencsétlen hegy pont a Magas-Tátra árnyékában van, ezért soha komolyan nem gondoltam hogy ide kéne menni. Egy út ami hármasban is bevállalható a Baranyec déli gerince.
Négy után indulok otthonról, felkapom Csekét és kilenckor már a Zsár fölötti parkolóból startolunk rá a sárga jelzésre.
Köd, a hó teteje keményre fagyott, pár nyom. A törpefenyvesnél érünk ki a felhőből, aztán megint felhő, szél jön és megy, öltözünk-vetkőzünk. Előkerül a hótalp, becélozzuk a gerincet, ami egy szelíd púp. A Zsári-völgy felőli oldalon méteres hópárkány, tartjuk a távolságot.
2013 Tátra nélkül? Nagyon nehezen akar összeállni a szabadidő-időjárás konstelláció. Most éppen 1 nap szabadidő, de a hét közepén még hármas lavinahelyzet. Indul a biztonsági játék - Liptói-Tátra. A hely ami mellett számtalanszor elautóztam, de szerencsétlen hegy pont a Magas-Tátra árnyékában van, ezért soha komolyan nem gondoltam hogy ide kéne menni. Egy út ami hármasban is bevállalható a Baranyec déli gerince.
Négy után indulok otthonról, felkapom Csekét és kilenckor már a Zsár fölötti parkolóból startolunk rá a sárga jelzésre.
Köd, a hó teteje keményre fagyott, pár nyom. A törpefenyvesnél érünk ki a felhőből, aztán megint felhő, szél jön és megy, öltözünk-vetkőzünk. Előkerül a hótalp, becélozzuk a gerincet, ami egy szelíd púp. A Zsári-völgy felőli oldalon méteres hópárkány, tartjuk a távolságot.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)