Magas-Tátra

Omladék-völgy 1.nap

A Magas-Tátra egy szerelem. Mi más magyarázná, hogy novemberben, mikor már lezárják a turistautakat is, rövidek a nappalok, oda a nyári napsütés, de még nem jött el hófehér tél - mégis oda vágyok.
Persze csapongó "szerelmes" vagyok, hol viszketek egy gleccsertúráért, vagy egy klettersteigért, vagy épp felesküszöm egy nomád többnapos trekkingre, de a legutóbbi szeptemberi Sas-út hosszan és élénken bizsergett bennem - az ötletszerűen és mégis szilárdan egymásnak kapaszkodó hatalmas gránittömbök, melyeken csak az egészen közeli szemle teszi nyilvánvalóvá a repedések és peremek hálózatát, mitől olyan különleges élmény a Tátra gerincein a mászás. Nem kérdés hát hogy az elmúlt túrám Kálmánnal folytatást kívánt és szerencsére ő is így gondolta.
Az Ošarpance (a Sárkány-fal) lett a választás, egy könnyű sziklamászó út, folyatásban a Tátra csúcsok koronájával akár egészen a Hunfalvy-hágóig. Megközelítés az Omladék-völgyből, ahol sose jártam előtte, és ennek megfelelően baromira izgatta a fantáziámat, szállás pedig a Poprádi-ház. Éljen a kényelem, kocsival a menházig, nincs felvezetés hanem egyenesen bele az új élményekbe!

Súlytalan tonnák,
Egy álom az éjjel

A házban töltött éjszaka után fél hétkor indulunk, meglehetősen jól kiépített ösvény visz fel egy tófalra, ahol igazi vadregény vár. Patak kanyarog lustán az omladékkal körülölelt völgyben, jobbról sziklafal, szemben egy újabb tófal, balra pedig felhőkbe burkolózva napi célunk vár egy nagy, sziklás lejtő végén. A völgy alján óriás kőtömbökön keressük a továbbjutás lehetőségét, a sziklák között méretes lyukak, nem egy közülük tetőt és barlangot formál. A "Bivakváros" - melynek ideiglenes polgára volt sok mászó közt Kálmán is, jönnek is a sztorik esős napok diszkomfortjáról és tanapos razziákról.

Az egek meghasadtak
Az idők leteltével

További szintet nyerve a sziklákon, mint egy gonosz varázslat, láthatatlan vékony jégréteg jelenik meg - durván csúszós és kiszámíthatatlan terep. Feljutunk a beszállásig, egy klassz kémény az első hossz, de a körülmények sajnos nem azok. Az egyszerű sziklamászás helyett fagyos sikamlós terep - volt pár ilyen lap a pakliban, nekünk meg B tervünk. KGY bácsi írt egy gyalogos útról, ami a Tátra-csúcs gerince alatt fut a Kakas-csorbáig, majd tovább a Hunfalvy-hágóig. Helyenként havas sziklalejtőn oldalazunk, a Főszakadék környékén vasat csatolunk. A szakadék tetején két oldalt most felhőkbe bújik a két Tátra-csúcs - ez is egy régi cél. Szemben a Sárkány-tavi-gerinc impozáns vonala, távolabb a Kopki, ami leginkább Erőss Zsolt balesetéről híresült el.

Vak erők között
Megdermedt árnyak

A vas remekül tart sziklán és a kőkemény firnen, rövidesen elérjük a Kakas-csorbát. Madártávlat az épülő Hunfalvy-hágó alatti menedékházra, a hágóba egy haránt irányú, láncokkal biztosított keskeny folyosó vezet lefelé. Lánc helyenként a jeges hó alatt, előkerül a jégszerszám is. Rövid balett a karmok hegyén és egy párkányon vagyunk. Egy percre magam maradok és bámulom a völgyet. Megint túl hamar vége ennek a napnak, ami teljesen másképp alakult, mint terveztük, és mégis túlteljesítette minden várakozásom. Imádom ezt a pillanatot, melynek vége ha egyet is lépek lefele, mert az már a mászónap vége és a rutinszerű lemenet lesz. Ugyanakkor nem is állhatok itt örökké.

Csillagtemetők,
Időn túli tájak

Az író egy másik térdimenzióban veszett el de határozottan nem bennem, így csak mentegetőzni tudok, hogy nem tudom megmagyarázni most, hogy mi is történt ott velem. Be kell hát érni annyival, hogy alighanem valami egyetemes boldogság érintett meg, s talán csak azért nem indultak meg a könnyeim, mert belénk vésődött férfi kultúrkörünk ezt a gyászra tartogatja.
Nem is kell többet mondanom e napról.
A következőről meg majd egy másik bejegyzésben.

További képek