Gödöllői-dombság

Ezért is költöztem ide. Vissza vidékre. Mármint hogy a "kert végébe" ott legyen az erdő, ahol kedvemre sétálhatok. Aztán persze mentem mindenhova máshova, megint más korszakomban aztán mégis bebarangoltam a környék minden jelzett és nem jelzett útját, meg kialakult egy sztenderd nyolcas formájú útvonalam a Margitára végig gyalog kb. 21km 4 óra.

Október, de idén először - furcsa belegondolni.
Egy-két változás felráz, de leginkább a gondolkodós menet játszik. Ez a gyors Tátra túrám. A csúcsig 10 kilométer, vissza is tíz - na jó, a szint és a terep moderáltabb, cserében még időben hazaérek és enyém a nap többi része és kocsiba se kell ülnöm.

Magas-Tátra Rovátka

Furcsa szeptember volt. Havazás meg ilyenek, nem ezt beszéltük meg. És mióta halogattuk Csekével a közös Tátra túránkat? Most is csak az egynapos logisztika fért bele egy hétköznapi időjárási ablakba.

A Rovátkán (sedlo Prielom) még úgysem jártam. Klassz az idő, szép az őszi völgy, és áll a levegő a hágóban, a látvány magáért beszél.  

 



A Lengyel-nyereg a folytatás, van némi jég, de nem veszélyes történet, itt már nagy szél és tömény felhő - kevés motiváció a Kis-Viszokára. Felkai-völgy hát és flörtölés a Karcsmarral. Ez egy hoszú plátói kapcsolat, de már várom a testközeli élményt.
Jókat dumáltunk, ökörködtünk ezen a szép napon, majdcsak összedobom a videjót is egyszer. Addig képregényverzió alább:


További képek a túráról

Magas-Tátra Vörös-torony-hágó

Vörös-torony-hágó

Amikor a hétköznap hullámai már-már összecsapnak, mentsvárként áll egy tátrai túra lehetősége. Gyakorlatilag minden jöhet, ismétlés is, mindegy. Meteo keddre mondja az esőmentes napot - legyen igazuk - a terv végül a Tarpataki-körtúra, amit nyáron még nem jártam be, és valamennyire kicibál a Menguszfalvi-völgy környékéről ahol már-már bérletessé váltam az utóbbi időben.

Magas-Tátra Bástya

Az Osarpance után kicsit tele vagyok élménnyel, másnapra több terv is van, a Koncsiszta-gerinc, és a Bástya-gerinc. Ez utóbbit gondoljuk kivitelezhetőbbnek, egy órával tovább alszunk, de így is csaknem néptelen völgyben megyünk a felső Koprova-hágóig  a turistaúton. Itt nekirugaszkodunk a Hlinszka-csorba felé vezető útnak, ami egy lankás gerincút, viszont a kőzettől égnek all a hajam. Instabil gyephavas környezet, kitérünk a nyugati oldalba, ott se jobb. Már közel a csorba, de eléggé bizonytalan az utolsó sziklapúp, inkább ismét jobbról kerülünk, eléggé mélyre megyünk, majd a törmelékes vályúban kavargunk fel.

Bástya-gerinc a Koprova-hágóból

Magas-Tátra Sárkány-fal

Sárkány-fal (Ošarpance)

Ez már tavaly terv volt, mármint hogy III-ért végigmászunk a Sárkány-fal gerincén, aztán lehetőségekhez mérten tovább a Déchy-csúcson, a Tátra-csúcson, a Róth Márton-csúcson át a Hunfalvy-hágóba.
Augusztus eleje volt a sokadik halasztott időpont, még szerencsénkre szállás is akadt a Poprádi-tavi-házban, parkolókvóta viszont nem, úgyhogy a vasútállomás parkolójából nagy hátizsákokkal indultunk neki a már szinte unalomig ismert útnak. Hogy valami haszna is legyen a viharkároknak, a lemenő nap perzselte csúcsok igézete adott ehhez nem kis motivációt.

A házban másnapra összeraktuk a cuccot (ennek hatágyas szobánk nyugovóra térő lakótársai örülhettek csak igazán), és négyre állítottuk az ébresztőt arra az esetre ha netán mégis kipihenték volna magukat:)

Tervezett gerincutunk

Hohe Wand

Hullámvasutazás (Gebirgsvereinssteig és Wildenauer klettersteig)

Megint pótcselekvés. Ezt valószínűleg addig fogom hajtogatni, amíg nem lesz egy normális túrám a Tátrába idén.
Még nem gyógyultam meg teljesen, de végre normális a meteo, Miki szeretné kipróbálni a bakancsát, több körülmény miatt a Hohe Wand a választás, túrázgatás, meg klettersteigek úgymint Gebirgsvereinssteig (ez egy új darab), meg a Wildenauer.

Big Wall mászóterem

Vagy fél éve nem másztam, a sokadik magamnak tett ígéret után aztán ma ismét. Az apropó, hogy lesz egy sportverseny magamfajta pocakos irodistáknak - legalábbis ezzel biztatom magam, aztán majd lesek a tucatnyi kigyúrt gekkó hogyan tol VIII+ utakat, majd gyorsan kikéredzkedek vécére és meglógok az ablakon. Vagy csak szimplán nem megyek el, mint ahogy a Kinizsivel kapcsolatban is maszatolok egy ideje.
Szóval ellátogattam a Big Wall mászóterembe, hogy ismerkedjek a helyszínnel. Bouldereztem egy sort, a testem még emlékszik valamire, mert egész tűrhetően ment a dolog, estem párszor, de a tizedik alkalomra, ha lesz ilyen, már végig fogok tudni araszolni a padló fölött körbe. Jólesik, hogy nyúlnak az izmok, taperolni a még érdes és nem zsíros fogásokat, lihegek is mint a kutya fél óra után. Mielőtt még totál kidöglenék beüt a "narkózis" és csak figyelem kívülről, hogy lassított felvételben mozog kezem-lábam dudortól dudorig.