Gondoltam beszopatom magam és elmegyek a terep félmaratonra, de ez kb. sehogy se fért bele a hétvégébe. Legalábbis ezzel takarózom. Lett helyette ez, de nem kisebb a történet, mert a fiam miután már kora reggel elhasználta a kiszabott képernyős kvótáját (számítógép, tablet, tv) váratlanul engedte magát bepalizni, hogy úgyis ott lesz a haverja sétálunk a parkban stb. Szerencsére a napi öltözékem maximálisan megfelel egy 20 kilometeres túráig így nem fogott gyanút. Amikor vagy száz rajtszámos alak elsuhant szembe már kezdett gyanakodni, hogy ez valami versenyszerű, de aztán csak beneveztünk és végigmentünk az útvonalon ami csaknem egybeeseik a
Téli Margita 6
Igen, ilyen is van, ez tényleg egy hatkilós teljesítménytúra.
Gondoltam beszopatom magam és elmegyek a terep félmaratonra, de ez kb. sehogy se fért bele a hétvégébe. Legalábbis ezzel takarózom. Lett helyette ez, de nem kisebb a történet, mert a fiam miután már kora reggel elhasználta a kiszabott képernyős kvótáját (számítógép, tablet, tv) váratlanul engedte magát bepalizni, hogy úgyis ott lesz a haverja sétálunk a parkban stb. Szerencsére a napi öltözékem maximálisan megfelel egy 20 kilometeres túráig így nem fogott gyanút. Amikor vagy száz rajtszámos alak elsuhant szembe már kezdett gyanakodni, hogy ez valami versenyszerű, de aztán csak beneveztünk és végigmentünk az útvonalon ami csaknem egybeeseik afutókocogóköreimmel. Nem tudom hogy ezzel egy életre ellőttem ezt a cselt, vagy lesz folytatás?
Gondoltam beszopatom magam és elmegyek a terep félmaratonra, de ez kb. sehogy se fért bele a hétvégébe. Legalábbis ezzel takarózom. Lett helyette ez, de nem kisebb a történet, mert a fiam miután már kora reggel elhasználta a kiszabott képernyős kvótáját (számítógép, tablet, tv) váratlanul engedte magát bepalizni, hogy úgyis ott lesz a haverja sétálunk a parkban stb. Szerencsére a napi öltözékem maximálisan megfelel egy 20 kilometeres túráig így nem fogott gyanút. Amikor vagy száz rajtszámos alak elsuhant szembe már kezdett gyanakodni, hogy ez valami versenyszerű, de aztán csak beneveztünk és végigmentünk az útvonalon ami csaknem egybeeseik a
Sestói Dolomitok
mikor is jártam utoljára ezelőtt a Dolomitokban? vagy 12 éve lehet. de tökmindegy is, mert a Sestói vagy Sexteni részen még nem voltam. Sombardier könyvből a Popera körtúrára esett a választás. két teljes nap túra, benne mászós, sétálós, drótköteles, kötél nélküli részekkel első világháborús emlékek mindenütt. mi kellhet még, minthogy befogadhattuk a víszintes és függőleges tér, a történelmi és történelem előtti idők dimenzióit egy jó társasággal, szép időben. megint a világ legszerencsésebb emberének hihettem magam.
és mi volt még?
és mi volt még???
bordám persze összeforrt, de hogy csak nem jön össze egy normális téli túra a Tátrában és a Kriván turistaútján próbálok vigasztalódni, hogy még előtte Mikinek beígérem, hogy elmegyek vele a Stüdlgratra, aztán elkezdünk mászóterembe járni, mászóteljesítményem egy szinuszgörbe, és egy bizonyos pontján utolsó előtti leszek egy amatőr falmászó versenyen, és hogy szép hármasakat tolunk a Hohe Wandon és aztán a Stüdlgrat közepén vissza akarok fordulni, de mégis felszenvedem magam életem utolsó háromezresére, ahogy mantrázom hányingereim között.
"mi lehet még ez a nyár, s micsoda már"
te jó ég mennyi mondanivalóm is van innen-onnan, sokat gondolkodom a mászásról, túrázásról, mindig keresem minek örülhetek benne legjobban, túl egyszerű lenne azt mondani, hogy a mászás teljesítménye arányos a boldogsággal de nem így van.
tizedét se írom le...
bordám persze összeforrt, de hogy csak nem jön össze egy normális téli túra a Tátrában és a Kriván turistaútján próbálok vigasztalódni, hogy még előtte Mikinek beígérem, hogy elmegyek vele a Stüdlgratra, aztán elkezdünk mászóterembe járni, mászóteljesítményem egy szinuszgörbe, és egy bizonyos pontján utolsó előtti leszek egy amatőr falmászó versenyen, és hogy szép hármasakat tolunk a Hohe Wandon és aztán a Stüdlgrat közepén vissza akarok fordulni, de mégis felszenvedem magam életem utolsó háromezresére, ahogy mantrázom hányingereim között.
"mi lehet még ez a nyár, s micsoda már"
te jó ég mennyi mondanivalóm is van innen-onnan, sokat gondolkodom a mászásról, túrázásról, mindig keresem minek örülhetek benne legjobban, túl egyszerű lenne azt mondani, hogy a mászás teljesítménye arányos a boldogsággal de nem így van.
tizedét se írom le...
Magas-Tátra Hincó-tó, Tengerszem-csúcs
Furcsa január. Hó alig, viszont lavinaveszély is 1-es. Megint inkább a ráérésünk adja ki, mikor megyünk. Cseke jön, Gabibá szokás szerint lemondja fél nappal indulás előtt. Célok: Tátra-csúcs, Tengerszem-csúcs, Kapor-csúcs hármasból kettő.
Első nap tízre kiérünk a Poprádi-házhoz. Felhős idő, úgy döntünk bemelegítünk a Kaporral. A Menguszfalvi-völgyben jólesik az ismerős csúcsokat látni, már amennyire lehet. Nyílt részen erősödik a szél. A tófalon kapaszkodva egyre cudarabb. Hágóvasat eddig odáztuk, de itt már mocanni se lehetne nélküle, kőkemény a firn. Lefele jön két idősebb túrázó, mint kiderült tanaposok és a kecskéknek vittek fel sót. Az ő németükből, a mi angolunkból és a kézzel-lábbal-nyelvvel mutogatásból ez jött le.
Első nap tízre kiérünk a Poprádi-házhoz. Felhős idő, úgy döntünk bemelegítünk a Kaporral. A Menguszfalvi-völgyben jólesik az ismerős csúcsokat látni, már amennyire lehet. Nyílt részen erősödik a szél. A tófalon kapaszkodva egyre cudarabb. Hágóvasat eddig odáztuk, de itt már mocanni se lehetne nélküle, kőkemény a firn. Lefele jön két idősebb túrázó, mint kiderült tanaposok és a kecskéknek vittek fel sót. Az ő németükből, a mi angolunkból és a kézzel-lábbal-nyelvvel mutogatásból ez jött le.
Gödöllői-dombság
Ezért is költöztem ide. Vissza vidékre. Mármint hogy a "kert végébe" ott legyen az erdő, ahol kedvemre sétálhatok. Aztán persze mentem mindenhova máshova, megint más korszakomban aztán mégis bebarangoltam a környék minden jelzett és nem jelzett útját, meg kialakult egy sztenderd nyolcas formájú útvonalam a Margitára végig gyalog kb. 21km 4 óra.
Október, de idén először - furcsa belegondolni.
Egy-két változás felráz, de leginkább a gondolkodós menet játszik. Ez a gyors Tátra túrám. A csúcsig 10 kilométer, vissza is tíz - na jó, a szint és a terep moderáltabb, cserében még időben hazaérek és enyém a nap többi része és kocsiba se kell ülnöm.
Október, de idén először - furcsa belegondolni.
Egy-két változás felráz, de leginkább a gondolkodós menet játszik. Ez a gyors Tátra túrám. A csúcsig 10 kilométer, vissza is tíz - na jó, a szint és a terep moderáltabb, cserében még időben hazaérek és enyém a nap többi része és kocsiba se kell ülnöm.
Magas-Tátra Rovátka
Furcsa szeptember volt. Havazás meg ilyenek, nem ezt beszéltük meg. És mióta halogattuk Csekével a közös Tátra túránkat? Most is csak az egynapos logisztika fért bele egy hétköznapi időjárási ablakba.
A Rovátkán (sedlo Prielom) még úgysem jártam. Klassz az idő, szép az őszi völgy, és áll a levegő a hágóban, a látvány magáért beszél.
A Lengyel-nyereg a folytatás, van némi jég, de nem veszélyes történet, itt már nagy szél és tömény felhő - kevés motiváció a Kis-Viszokára. Felkai-völgy hát és flörtölés a Karcsmarral. Ez egy hoszú plátói kapcsolat, de már várom a testközeli élményt.
Jókat dumáltunk, ökörködtünk ezen a szép napon, majdcsak összedobom a videjót is egyszer. Addig képregényverzió alább:
További képek a túráról
Magas-Tátra Vörös-torony-hágó
Vörös-torony-hágó
Amikor a hétköznap hullámai már-már összecsapnak, mentsvárként áll egy tátrai túra lehetősége. Gyakorlatilag minden jöhet, ismétlés is, mindegy. Meteo keddre mondja az esőmentes napot - legyen igazuk - a terv végül a Tarpataki-körtúra, amit nyáron még nem jártam be, és valamennyire kicibál a Menguszfalvi-völgy környékéről ahol már-már bérletessé váltam az utóbbi időben.
Amikor a hétköznap hullámai már-már összecsapnak, mentsvárként áll egy tátrai túra lehetősége. Gyakorlatilag minden jöhet, ismétlés is, mindegy. Meteo keddre mondja az esőmentes napot - legyen igazuk - a terv végül a Tarpataki-körtúra, amit nyáron még nem jártam be, és valamennyire kicibál a Menguszfalvi-völgy környékéről ahol már-már bérletessé váltam az utóbbi időben.
Magas-Tátra Bástya
Az Osarpance után kicsit tele vagyok élménnyel, másnapra több terv is van, a Koncsiszta-gerinc, és a Bástya-gerinc. Ez utóbbit gondoljuk kivitelezhetőbbnek, egy órával tovább alszunk, de így is csaknem néptelen völgyben megyünk a felső Koprova-hágóig a turistaúton. Itt nekirugaszkodunk a Hlinszka-csorba felé vezető útnak, ami egy lankás gerincút, viszont a kőzettől égnek all a hajam. Instabil gyephavas környezet, kitérünk a nyugati oldalba, ott se jobb. Már közel a csorba, de eléggé bizonytalan az utolsó sziklapúp, inkább ismét jobbról kerülünk, eléggé mélyre megyünk, majd a törmelékes vályúban kavargunk fel.
 |
| Bástya-gerinc a Koprova-hágóból |
Magas-Tátra Sárkány-fal
Sárkány-fal (Ošarpance)
Ez már tavaly terv volt, mármint hogy III-ért végigmászunk a Sárkány-fal gerincén, aztán lehetőségekhez mérten tovább a Déchy-csúcson, a Tátra-csúcson, a Róth Márton-csúcson át a Hunfalvy-hágóba.
Augusztus eleje volt a sokadik halasztott időpont, még szerencsénkre szállás is akadt a Poprádi-tavi-házban, parkolókvóta viszont nem, úgyhogy a vasútállomás parkolójából nagy hátizsákokkal indultunk neki a már szinte unalomig ismert útnak. Hogy valami haszna is legyen a viharkároknak, a lemenő nap perzselte csúcsok igézete adott ehhez nem kis motivációt.
A házban másnapra összeraktuk a cuccot (ennek hatágyas szobánk nyugovóra térő lakótársai örülhettek csak igazán), és négyre állítottuk az ébresztőt arra az esetre ha netán mégis kipihenték volna magukat:)
Ez már tavaly terv volt, mármint hogy III-ért végigmászunk a Sárkány-fal gerincén, aztán lehetőségekhez mérten tovább a Déchy-csúcson, a Tátra-csúcson, a Róth Márton-csúcson át a Hunfalvy-hágóba.
Augusztus eleje volt a sokadik halasztott időpont, még szerencsénkre szállás is akadt a Poprádi-tavi-házban, parkolókvóta viszont nem, úgyhogy a vasútállomás parkolójából nagy hátizsákokkal indultunk neki a már szinte unalomig ismert útnak. Hogy valami haszna is legyen a viharkároknak, a lemenő nap perzselte csúcsok igézete adott ehhez nem kis motivációt.
A házban másnapra összeraktuk a cuccot (ennek hatágyas szobánk nyugovóra térő lakótársai örülhettek csak igazán), és négyre állítottuk az ébresztőt arra az esetre ha netán mégis kipihenték volna magukat:)
 |
| Tervezett gerincutunk |
Hohe Wand
Hullámvasutazás (Gebirgsvereinssteig és Wildenauer klettersteig)
Megint pótcselekvés. Ezt valószínűleg addig fogom hajtogatni, amíg nem lesz egy normális túrám a Tátrába idén.
Még nem gyógyultam meg teljesen, de végre normális a meteo, Miki szeretné kipróbálni a bakancsát, több körülmény miatt a Hohe Wand a választás, túrázgatás, meg klettersteigek úgymint Gebirgsvereinssteig (ez egy új darab), meg a Wildenauer.
Megint pótcselekvés. Ezt valószínűleg addig fogom hajtogatni, amíg nem lesz egy normális túrám a Tátrába idén.
Még nem gyógyultam meg teljesen, de végre normális a meteo, Miki szeretné kipróbálni a bakancsát, több körülmény miatt a Hohe Wand a választás, túrázgatás, meg klettersteigek úgymint Gebirgsvereinssteig (ez egy új darab), meg a Wildenauer.
Big Wall mászóterem
Vagy fél éve nem másztam, a sokadik magamnak tett ígéret után aztán ma ismét. Az apropó, hogy lesz egy sportverseny magamfajta pocakos irodistáknak - legalábbis ezzel biztatom magam, aztán majd lesek a tucatnyi kigyúrt gekkó hogyan tol VIII+ utakat, majd gyorsan kikéredzkedek vécére és meglógok az ablakon. Vagy csak szimplán nem megyek el, mint ahogy a Kinizsivel kapcsolatban is maszatolok egy ideje.
Szóval ellátogattam a Big Wall mászóterembe, hogy ismerkedjek a helyszínnel. Bouldereztem egy sort, a testem még emlékszik valamire, mert egész tűrhetően ment a dolog, estem párszor, de a tizedik alkalomra, ha lesz ilyen, már végig fogok tudni araszolni a padló fölött körbe. Jólesik, hogy nyúlnak az izmok, taperolni a még érdes és nem zsíros fogásokat, lihegek is mint a kutya fél óra után. Mielőtt még totál kidöglenék beüt a "narkózis" és csak figyelem kívülről, hogy lassított felvételben mozog kezem-lábam dudortól dudorig.
Szóval ellátogattam a Big Wall mászóterembe, hogy ismerkedjek a helyszínnel. Bouldereztem egy sort, a testem még emlékszik valamire, mert egész tűrhetően ment a dolog, estem párszor, de a tizedik alkalomra, ha lesz ilyen, már végig fogok tudni araszolni a padló fölött körbe. Jólesik, hogy nyúlnak az izmok, taperolni a még érdes és nem zsíros fogásokat, lihegek is mint a kutya fél óra után. Mielőtt még totál kidöglenék beüt a "narkózis" és csak figyelem kívülről, hogy lassított felvételben mozog kezem-lábam dudortól dudorig.
Kis-Fátra
Nagy Rozsutec
Nagyon jó volt.
Miklós barátom írt egyszer egy cikket róla, hogy mikor is ér véget egy túra. Nehéz ezekkel az egynapos villámkirándulásokkal. Messze még a hajnal 3 óra 20, mikor kelek, kocsikázás, a túra, lefele már inkább rohanás és koncentrálás minden lépésre, kocsikázás, este még mesélek a gyerekeknek, ezúttal porszívóztam is egy sort, ebben a szürreális napban el sem hiszem, hogy a hegyen jártam, vagy akár a Holdon.
Mikor ezeket a sorokat írom napokkal később, még egy szétszedett gyerekágy, hetes szemetek, ipari alpin cucc, Cseke bakancsa mellett ott kevereg a csomagtartóban a hótalp, hágóvas, stb. De nem is: ezeket már tegnap kipakoltam. A fényképeket is feltöltöttem, meg megosztottam, de még mindig kicsit valószerűtlen, hogy ez lenne a Kis-Fátra. Utánaolvasok, pár magyar bejegyzés, itt-ott jelzik, hogy milyen népszerű is a hegy, közben pedig dehogy. A Nagy-Rozsutec különösen nem. Szurdokozni, meg sétafikálni a púpokon az rendben, de ha már csúcsmászás akkor Nagy-Rozsutec. Tök jó ez a név is, a Hazajáróból is rémlett, hogy a meredek hegyoldalban csatangoltak a hóban - ezért is döntöttünk a Kis-Fátra mellett, de hogy teljesen őszinte legyek a Tátra 3/3-as lavinahelyzete miatt.
Nagyon jó volt.
Miklós barátom írt egyszer egy cikket róla, hogy mikor is ér véget egy túra. Nehéz ezekkel az egynapos villámkirándulásokkal. Messze még a hajnal 3 óra 20, mikor kelek, kocsikázás, a túra, lefele már inkább rohanás és koncentrálás minden lépésre, kocsikázás, este még mesélek a gyerekeknek, ezúttal porszívóztam is egy sort, ebben a szürreális napban el sem hiszem, hogy a hegyen jártam, vagy akár a Holdon.
Mikor ezeket a sorokat írom napokkal később, még egy szétszedett gyerekágy, hetes szemetek, ipari alpin cucc, Cseke bakancsa mellett ott kevereg a csomagtartóban a hótalp, hágóvas, stb. De nem is: ezeket már tegnap kipakoltam. A fényképeket is feltöltöttem, meg megosztottam, de még mindig kicsit valószerűtlen, hogy ez lenne a Kis-Fátra. Utánaolvasok, pár magyar bejegyzés, itt-ott jelzik, hogy milyen népszerű is a hegy, közben pedig dehogy. A Nagy-Rozsutec különösen nem. Szurdokozni, meg sétafikálni a púpokon az rendben, de ha már csúcsmászás akkor Nagy-Rozsutec. Tök jó ez a név is, a Hazajáróból is rémlett, hogy a meredek hegyoldalban csatangoltak a hóban - ezért is döntöttünk a Kis-Fátra mellett, de hogy teljesen őszinte legyek a Tátra 3/3-as lavinahelyzete miatt.
 |
| Fátra, Fátra, Fátra: a három halom |
Fekete-erdő
Schwarzwald
Feleség sofőrje voltam Németországban, és amíg ő hasznos szakmai dolgokkal múlatta az időt, nekem befigyelt három nap eltáv.
Első nap a drága ámbár bűnrossz szállásunk normálisabbra cserélése vette el a délelőttöt, szerencsére közel a Feldberg, a hegység legmagasabb csúcsa. Na semmi extra - 1493m magas pukli tele sípályával. A nyüzsgő parkolóból egy kevésbé nyüzsgő irányba távoztam. Nemcsak az aszfaltutak sűrű hálózata kényezteti az erre járókat, de a hegyen is temérdek ratrakolt pálya várja a gyalogosokat sífutókat. A jelzések is ennek megfelelően kuszák, a nyári bicajos és gyalogutak mellett karácsonyfaként lógnak a hótalpas útvonalak és sífutó útvonalak táblái is, ami mellé még beszuszakolják a vendéglátóegységek felé mutató nyilakat is.
Célba vettem a hegygerincet, ami kb. 150m szintemelkedésnyi kihívással fogadott. Fenn széles nyereg, sítalpas kiteosok próbálják szelídíteni a szelet. A sífelvonó tetejénél sziklaoszlop a mindig szigorú tekintetű Bismarck bácsival és kilátópont, szamárvezetővel, hogy a horizonton levő pacák közül melyik az Eiger, melyik a Mont Blanc ésatöbbi országnyi távolságra fekvő hegy. Folytatom visszafele, majd tovább a csúcsig. Itt semmi különös, rádió és meteoállomás, meg egy kis térség ahol összecsődül a válogatott turistasereg: magányos sítúrázó, család szánkóban csecsemővel, mp3-on lógó meghatározhatatlan korú félcipős alkesz figura.
Továbbállok, egy idő után szűz hó, elő a hótalp. Magam vagyok az alpesi idillben, találomra irány a lejtő, elérek egy hüttét, innentől ismét letaposott úton folytatom kacskaringós utakon vissza a parkolóig.
Feleség sofőrje voltam Németországban, és amíg ő hasznos szakmai dolgokkal múlatta az időt, nekem befigyelt három nap eltáv.
Első nap a drága ámbár bűnrossz szállásunk normálisabbra cserélése vette el a délelőttöt, szerencsére közel a Feldberg, a hegység legmagasabb csúcsa. Na semmi extra - 1493m magas pukli tele sípályával. A nyüzsgő parkolóból egy kevésbé nyüzsgő irányba távoztam. Nemcsak az aszfaltutak sűrű hálózata kényezteti az erre járókat, de a hegyen is temérdek ratrakolt pálya várja a gyalogosokat sífutókat. A jelzések is ennek megfelelően kuszák, a nyári bicajos és gyalogutak mellett karácsonyfaként lógnak a hótalpas útvonalak és sífutó útvonalak táblái is, ami mellé még beszuszakolják a vendéglátóegységek felé mutató nyilakat is.
Célba vettem a hegygerincet, ami kb. 150m szintemelkedésnyi kihívással fogadott. Fenn széles nyereg, sítalpas kiteosok próbálják szelídíteni a szelet. A sífelvonó tetejénél sziklaoszlop a mindig szigorú tekintetű Bismarck bácsival és kilátópont, szamárvezetővel, hogy a horizonton levő pacák közül melyik az Eiger, melyik a Mont Blanc ésatöbbi országnyi távolságra fekvő hegy. Folytatom visszafele, majd tovább a csúcsig. Itt semmi különös, rádió és meteoállomás, meg egy kis térség ahol összecsődül a válogatott turistasereg: magányos sítúrázó, család szánkóban csecsemővel, mp3-on lógó meghatározhatatlan korú félcipős alkesz figura.
Továbbállok, egy idő után szűz hó, elő a hótalp. Magam vagyok az alpesi idillben, találomra irány a lejtő, elérek egy hüttét, innentől ismét letaposott úton folytatom kacskaringós utakon vissza a parkolóig.
Liptói-Tátra
Zs-terv (Baranyec)
2013 Tátra nélkül? Nagyon nehezen akar összeállni a szabadidő-időjárás konstelláció. Most éppen 1 nap szabadidő, de a hét közepén még hármas lavinahelyzet. Indul a biztonsági játék - Liptói-Tátra. A hely ami mellett számtalanszor elautóztam, de szerencsétlen hegy pont a Magas-Tátra árnyékában van, ezért soha komolyan nem gondoltam hogy ide kéne menni. Egy út ami hármasban is bevállalható a Baranyec déli gerince.
Négy után indulok otthonról, felkapom Csekét és kilenckor már a Zsár fölötti parkolóból startolunk rá a sárga jelzésre.
Köd, a hó teteje keményre fagyott, pár nyom. A törpefenyvesnél érünk ki a felhőből, aztán megint felhő, szél jön és megy, öltözünk-vetkőzünk. Előkerül a hótalp, becélozzuk a gerincet, ami egy szelíd púp. A Zsári-völgy felőli oldalon méteres hópárkány, tartjuk a távolságot.
2013 Tátra nélkül? Nagyon nehezen akar összeállni a szabadidő-időjárás konstelláció. Most éppen 1 nap szabadidő, de a hét közepén még hármas lavinahelyzet. Indul a biztonsági játék - Liptói-Tátra. A hely ami mellett számtalanszor elautóztam, de szerencsétlen hegy pont a Magas-Tátra árnyékában van, ezért soha komolyan nem gondoltam hogy ide kéne menni. Egy út ami hármasban is bevállalható a Baranyec déli gerince.
Négy után indulok otthonról, felkapom Csekét és kilenckor már a Zsár fölötti parkolóból startolunk rá a sárga jelzésre.
Köd, a hó teteje keményre fagyott, pár nyom. A törpefenyvesnél érünk ki a felhőből, aztán megint felhő, szél jön és megy, öltözünk-vetkőzünk. Előkerül a hótalp, becélozzuk a gerincet, ami egy szelíd púp. A Zsári-völgy felőli oldalon méteres hópárkány, tartjuk a távolságot.
Cserhát
Ősagárd - Becske OKT
Hármas-négyes lavinaveszély a Tátrában, de egész Szlovákiában és Ausztriában is. Ilyenkor bölcsebb itthon betyárkodni.
Csekével belőjük a vasárnapot, közeli cél, kétkocsis logisztika - adódik a Cserhát kéktúra. Ősagárd-Becske 30km körül, ez jó is lesz.
Vasárnap stabil hóesés és hasonló kilátások a napra, Ősagárdon a kocsma előtt kiszállok, Cseke egy helyi cimboráját felkeresi még.
Be se csukom az ajtót előkerül a bélyegző, amíg lecsúszik két deci alma barátságos diskurzus, kéktúráról, túrázókról, autós pecsételőkről. Mikor rábólintok, hogy Verőcénél megy át a Dunán az OKT már totál lebuktam, nem elég hogy kocsival jöttem :)
Hármas-négyes lavinaveszély a Tátrában, de egész Szlovákiában és Ausztriában is. Ilyenkor bölcsebb itthon betyárkodni.
Csekével belőjük a vasárnapot, közeli cél, kétkocsis logisztika - adódik a Cserhát kéktúra. Ősagárd-Becske 30km körül, ez jó is lesz.
Vasárnap stabil hóesés és hasonló kilátások a napra, Ősagárdon a kocsma előtt kiszállok, Cseke egy helyi cimboráját felkeresi még.
Be se csukom az ajtót előkerül a bélyegző, amíg lecsúszik két deci alma barátságos diskurzus, kéktúráról, túrázókról, autós pecsételőkről. Mikor rábólintok, hogy Verőcénél megy át a Dunán az OKT már totál lebuktam, nem elég hogy kocsival jöttem :)
Börzsöny
Noname-túra
Tragikusan megöregedtünk. Leginkább fejben.
Volt egyszer egy csapat (drága Minarik Ede). Na ne misztifikáljak, inkább így kezdem: Van sok barát, ismerős, kolléga, mászótárs és ezek keresztmetszetei, akikkel valaha, valahol együtt voltam.
Egyszer vagy tíz éve baromi hideg volt és baromi sok hó volt, négyen ekkor mentünk egy négynapos túrára a Zemplénbe, sátorral. A túra neve Babu Chiri emléktúra volt. Ezt találtuk ki. Majd írok róla egyszer. Az évek során sokszor előkerült egy Babu Chiri 2 terve, de mindig ment a maszatolás, vagy külföld, vagy az idő enyhe, és jött egy januári hétvége, mikor majdnem minden adottnak tűnt. Már ami az időjárást illeti.
Gyakorlatilag hiányzott az elszántság, meg a világos cél, hogy egy méltó ismétlést akarunk, vagy csak berúgni valahol egy tanyán.
Na nem is lett belőle semmi, csak egy kis sértődés és egy noname-túra Csekével egy napra a Börzsönyben.
Az eddigi halogatósdi legalább 100%-ig reményteli volt, most már kétséges, hogy lesz-e az egykori túrának méltó folytatása.
Mindegy. Van remény, vannak szép régi emlékek és volt egy szép túranap a Börzsönyben.
További képekért klikk ide!
Tragikusan megöregedtünk. Leginkább fejben.
Volt egyszer egy csapat (drága Minarik Ede). Na ne misztifikáljak, inkább így kezdem: Van sok barát, ismerős, kolléga, mászótárs és ezek keresztmetszetei, akikkel valaha, valahol együtt voltam.
Egyszer vagy tíz éve baromi hideg volt és baromi sok hó volt, négyen ekkor mentünk egy négynapos túrára a Zemplénbe, sátorral. A túra neve Babu Chiri emléktúra volt. Ezt találtuk ki. Majd írok róla egyszer. Az évek során sokszor előkerült egy Babu Chiri 2 terve, de mindig ment a maszatolás, vagy külföld, vagy az idő enyhe, és jött egy januári hétvége, mikor majdnem minden adottnak tűnt. Már ami az időjárást illeti.
Gyakorlatilag hiányzott az elszántság, meg a világos cél, hogy egy méltó ismétlést akarunk, vagy csak berúgni valahol egy tanyán.
Na nem is lett belőle semmi, csak egy kis sértődés és egy noname-túra Csekével egy napra a Börzsönyben.
Az eddigi halogatósdi legalább 100%-ig reményteli volt, most már kétséges, hogy lesz-e az egykori túrának méltó folytatása.
Mindegy. Van remény, vannak szép régi emlékek és volt egy szép túranap a Börzsönyben.
További képekért klikk ide!
Magas-Tátra
Omladék-völgy 2. nap
(előző túranapról itt)
Az utazási táncrend meghatározta, hogy a második túranap gyakorlatilag egy fél, és utána hazakocsikázunk. Úgy gondoltuk hát, hogy az Omladék-völgyben ezúttal egy jobbost veszünk a Rét-nyereg (Lúčne sedlo) felé, és onnan a könnyű gerincúton jutunk le az Oszterva-nyeregbe, aztán a Magisztrále legnagyobb szerpentinjén vissza a házhoz. KGY bácsi jól követhető sétaútnak írta le a gerincvándorlást ezért elég felületesen olvastam el ezt a részt ami hiba volt. De ne menjek a dolgok elébe.
Ma is ugyancsak fél hétkor indultunk, az első öltözködésnél valami keményet tapintottam ki a polárom zsebében - a szobai TV távirányítója. Velünk, mint csaknem egyetlen vendégekkel eddig is kitartóan foglalkozott a portás srác, leginkább a fizetést sürgette, amit mi meg állandóan halogattunk. Mostanra már biztosan beválni látta rossz előérzetét, hogy lám "elloptuk" a távirányítót.
(előző túranapról itt)
Az utazási táncrend meghatározta, hogy a második túranap gyakorlatilag egy fél, és utána hazakocsikázunk. Úgy gondoltuk hát, hogy az Omladék-völgyben ezúttal egy jobbost veszünk a Rét-nyereg (Lúčne sedlo) felé, és onnan a könnyű gerincúton jutunk le az Oszterva-nyeregbe, aztán a Magisztrále legnagyobb szerpentinjén vissza a házhoz. KGY bácsi jól követhető sétaútnak írta le a gerincvándorlást ezért elég felületesen olvastam el ezt a részt ami hiba volt. De ne menjek a dolgok elébe.
Ma is ugyancsak fél hétkor indultunk, az első öltözködésnél valami keményet tapintottam ki a polárom zsebében - a szobai TV távirányítója. Velünk, mint csaknem egyetlen vendégekkel eddig is kitartóan foglalkozott a portás srác, leginkább a fizetést sürgette, amit mi meg állandóan halogattunk. Mostanra már biztosan beválni látta rossz előérzetét, hogy lám "elloptuk" a távirányítót.
Magas-Tátra
Omladék-völgy 1.nap
A Magas-Tátra egy szerelem. Mi más magyarázná, hogy novemberben, mikor már lezárják a turistautakat is, rövidek a nappalok, oda a nyári napsütés, de még nem jött el hófehér tél - mégis oda vágyok.
Persze csapongó "szerelmes" vagyok, hol viszketek egy gleccsertúráért, vagy egy klettersteigért, vagy épp felesküszöm egy nomád többnapos trekkingre, de a legutóbbi szeptemberi Sas-út hosszan és élénken bizsergett bennem - az ötletszerűen és mégis szilárdan egymásnak kapaszkodó hatalmas gránittömbök, melyeken csak az egészen közeli szemle teszi nyilvánvalóvá a repedések és peremek hálózatát, mitől olyan különleges élmény a Tátra gerincein a mászás. Nem kérdés hát hogy az elmúlt túrám Kálmánnal folytatást kívánt és szerencsére ő is így gondolta.
Az Ošarpance (a Sárkány-fal) lett a választás, egy könnyű sziklamászó út, folyatásban a Tátra csúcsok koronájával akár egészen a Hunfalvy-hágóig. Megközelítés az Omladék-völgyből, ahol sose jártam előtte, és ennek megfelelően baromira izgatta a fantáziámat, szállás pedig a Poprádi-ház. Éljen a kényelem, kocsival a menházig, nincs felvezetés hanem egyenesen bele az új élményekbe!
A Magas-Tátra egy szerelem. Mi más magyarázná, hogy novemberben, mikor már lezárják a turistautakat is, rövidek a nappalok, oda a nyári napsütés, de még nem jött el hófehér tél - mégis oda vágyok.
Persze csapongó "szerelmes" vagyok, hol viszketek egy gleccsertúráért, vagy egy klettersteigért, vagy épp felesküszöm egy nomád többnapos trekkingre, de a legutóbbi szeptemberi Sas-út hosszan és élénken bizsergett bennem - az ötletszerűen és mégis szilárdan egymásnak kapaszkodó hatalmas gránittömbök, melyeken csak az egészen közeli szemle teszi nyilvánvalóvá a repedések és peremek hálózatát, mitől olyan különleges élmény a Tátra gerincein a mászás. Nem kérdés hát hogy az elmúlt túrám Kálmánnal folytatást kívánt és szerencsére ő is így gondolta.
Az Ošarpance (a Sárkány-fal) lett a választás, egy könnyű sziklamászó út, folyatásban a Tátra csúcsok koronájával akár egészen a Hunfalvy-hágóig. Megközelítés az Omladék-völgyből, ahol sose jártam előtte, és ennek megfelelően baromira izgatta a fantáziámat, szállás pedig a Poprádi-ház. Éljen a kényelem, kocsival a menházig, nincs felvezetés hanem egyenesen bele az új élményekbe!
 |
| Súlytalan tonnák, Egy álom az éjjel |
Kinizsi100 (Iszinik)
Ez egy mikrosorozat lesz, lehet, hogy happy end nélkül. Blog a blogban. Mindig ide írom majd a fejleményeket, új történések legalul.
Teljesítménykényszer. Kicsit mindig szégyenkezve fedezem fel magamban, már-már körbenézek rajtakapott-e valaki a gondolatával, de rájövök hogy magam vagyok és egyből valami kéjes bizsergést érzek. Különben is elhatároztam, hogy negyven fölött végképp nem érdekel ki mit gondol (nem mintha valaha is bárkit mélyebben érdekelt volna) és kitalálok magamnak mindenféle célokat. Mont Blanc (na jó, ez megvolt), maraton, száz fekvőtámasz, és a Kinizsi100.
Ez utóbbiról lesz itt szó.
Teljesítménykényszer. Kicsit mindig szégyenkezve fedezem fel magamban, már-már körbenézek rajtakapott-e valaki a gondolatával, de rájövök hogy magam vagyok és egyből valami kéjes bizsergést érzek. Különben is elhatároztam, hogy negyven fölött végképp nem érdekel ki mit gondol (nem mintha valaha is bárkit mélyebben érdekelt volna) és kitalálok magamnak mindenféle célokat. Mont Blanc (na jó, ez megvolt), maraton, száz fekvőtámasz, és a Kinizsi100.
Ez utóbbiról lesz itt szó.
Magas-Tátra
Sas-út (Orla Perć)
Lehet siratni a gyermekkort, de minek. Férfiembereknek (na jó hát nőknek is természetesen) adódik a közelben egy hatalmas élménytárház gyakorlatilag emberöltőre elégséges szórakozással - ez a Magas-Tátra. A lehetőségeknek pedig széles a keresztmetszete: makkoscipős kirándulás, bakancsos völgytúra, csúcstúrák, majd a még tágabb univerzum a turistautakon és a turistaidényen túl. De maradjunk csak a jelzett turistautaknál, ahol a Szent Grál alighanem a Sas-út. Amiben kitűnik a többi jelzett tátrai útvonal közül, hogy hosszabb, nehezebb és kitettebb azoknál. Egyfajta belépő az igazi hegymászás világába.
Valamiért mindig csak lebegtettem ezt a túracélt, már vagy 10 éve, mikor Kálmán feldobott egy tervet: első felvonóval a Gáspár-csúcsra (Kasprowy Wierch), majd tovább a főgerincen Swinica, aztán leágazás a Zawrat felé, ahol a csúcs alatti hágóból indul a tulajdonképpeni Sas-út a Zerge-hegyen (Kozi Wierch) és a Gránát-csúcsokon (Granaty) át a Kereszt-nyeregig (Krzyżne). Ennek szintideje kb. 8 óra, plusz 3-4 a völgybe vissza. Egyszerű matek, csak legyen nálunk fejlámpa is.
Lehet siratni a gyermekkort, de minek. Férfiembereknek (na jó hát nőknek is természetesen) adódik a közelben egy hatalmas élménytárház gyakorlatilag emberöltőre elégséges szórakozással - ez a Magas-Tátra. A lehetőségeknek pedig széles a keresztmetszete: makkoscipős kirándulás, bakancsos völgytúra, csúcstúrák, majd a még tágabb univerzum a turistautakon és a turistaidényen túl. De maradjunk csak a jelzett turistautaknál, ahol a Szent Grál alighanem a Sas-út. Amiben kitűnik a többi jelzett tátrai útvonal közül, hogy hosszabb, nehezebb és kitettebb azoknál. Egyfajta belépő az igazi hegymászás világába.
Valamiért mindig csak lebegtettem ezt a túracélt, már vagy 10 éve, mikor Kálmán feldobott egy tervet: első felvonóval a Gáspár-csúcsra (Kasprowy Wierch), majd tovább a főgerincen Swinica, aztán leágazás a Zawrat felé, ahol a csúcs alatti hágóból indul a tulajdonképpeni Sas-út a Zerge-hegyen (Kozi Wierch) és a Gránát-csúcsokon (Granaty) át a Kereszt-nyeregig (Krzyżne). Ennek szintideje kb. 8 óra, plusz 3-4 a völgybe vissza. Egyszerű matek, csak legyen nálunk fejlámpa is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)